Menu
Simicz Henriett

Grand opening – avagy a nagy nyitány

A múlt hétvégi terasz nyitás és a vendéglátó egységek jövőjének margójára…

Napi szinten tartom a kapcsolatot étterem tulajdonosokkal, chefekkel, vendéglátósokkal, a munkám része.

Így tűzvonalból, up to date informálódhatok arról, hogyan is éli meg ez a szegmens a tavaly óta tartó vis maior helyzetet. Zárás, nyitás, zárás, nyitás…

Sokaknál végleges búcsút, másoknál felújítást, esetenként egy teljesen új étlapot, merőben más ételkészítési technika begyakorlását hozta a pandémia.

Hónapok óta most először érezhető, hogy az enyhítések miatt elkezdett fellélegezni a szakma. Nem a tegnap számít végre, hanem a ma és a holnap. Az a sok negatívum, ami felgyülemlett, egyszerre, mintha szétfoszlott volna, amint megcsillant a fény az alagút végén.

Újra él a remény, hogy lesz és van még magyar vendéglátás. Vége lehet a papírdobozos kulináris horrornak és a Zoomon, Google Meeten folytatott baráti sörözéseknek, online randiknak. 

Jó néhány beszélgetést folytattam a témában az elmúlt hetekben is. Tulajdonképpen, aki akart mindenki felkészült, “mint mondták: volt rá idejük”…

De sokakat így is váratlanul ért a múlt hétvége kimenetele.

A héten felrobbant az internet és a sajtó. Egyik oldalon a tömött teraszokról, a védőtávolságot be nem tartó maszk nélküli emberekről, felelőtlen magatartásról lehetett hallani. Míg máshol örömóda zengett, hogy végre, ha részlegesen is, de vissza kaptuk a szabadságunk egy részét. Megosztottság.

Ez a szó jut eszembe ha belegondolok, mi is zajlik körülöttünk és azt gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Példák hada forog a fejemben, itt zsonganak jó ideje:

-vírustagadók kontra vírusfélők

-oltakozók-kontra oltás ellenesek

-vendéglátós kontra alkalmazott.

Vegyük csak az utolsót, hiszen ez mégis csak egy gasztro oldal. Nézzük a tulajdonost, aki kénytelen volt bezárni, egyik napról a másikra, elbocsátani az embereit vagy az alkalmazottat, aki más munka után kényszerült nézni, mert a munkaköre, mint olyan megszűnt létezni.

Szakmán belül is komoly nézeteltérések adódtak. Van, aki megtudta tartani a munkavállalóit és sokan nem, ami ellentétet szült. Jelenleg nagyon nehezen találni képzett munkaerőt erre a területre, a csapból is ez folyik, mert sokan elküldték a dolgozóikat. Szóban forog az irreális bérigény is.

Na, kérem szépen, hol van itt az igazság? Ki és mit cselekedett helyesen vagy helytelenül a fent felsoroltak közül? 

Nézőpontok…és ez csak egy elgondolkodtató szösszenet.

Ami biztos, hogy ha elérjük, hogy négy millió oltott honfitársunk legyen, akkor a belterek is nyithatnak, annak, aki rendelkezik oltási igazolvánnyal és a személyes iratait is hajlandó bemutatni.

Az utolsó információk szerint ez ma-holnap már be is következhet, de csapolt sörre, ne sok helyen számítsatok, mert állítólag nincs, “a pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt” :D!

No Comments

    Leave a Reply