Menu
Alapanyagok és ötletek

Csukasügér, avagy fogache

Gyermekkorom visszatérő poénja volt, hogy apám kiment süllőzni, de nem járt sikerrel, mert csak fogast hozott. Persze egy kukkot sem értettem belőle, de annyira nem is izgattam magam, nyugodtan megettem a hófehér húsú rántott halat, örültem, hogy alig kell bajlódni a szálkákkal.

A fogas a tradicionális magyar konyha nélkülözhetetlen alapanyaga. Száraz, fehér húsát minél egyszerűbben érdemes elkészíteni, hogy ne takarjuk el semmivel a hal természetes finom ízét. Elég könnyen filézhető, egyetlen szabályt kell csak szem előtt tartanunk: tilos belőle halászlevet készíteni!

Azon kivételes halak közé tartozik, amelyeknek a bőre is finom. Nem túl vastag, nincs mellékíze, megfelelően kisütve, elkészítve nem elvesz az étel élvezeti értékéből, hanem hozzátesz. A Matusz-vad kínálatában a hétdekástól egészen a nyolcvandekás darabokig minden megtalálható. Lakossági fogyasztásra kilencdekás kiszerelésben, egyenként is kapható, vasárnapi családi ebédnél jó alternatívája lehet a rántott húsnak. A nagyobb darabokból pedig az éttermek saját igény szerint készíthetnek egybesült halat, tetszés szerint szeletelhetik, porciózhatják, szóval a széles szortimentnek köszönhetően jól lehet vele kalkulálni és a felhasználása szinte veszteség nélkül lehetséges.

Akinek például fish and chipsre támadna kedve, fogasból nagyon finomat lehet készíteni, de a halhúst kukoricalisztben vagy tempurában is megforgathatjuk sütés előtt, mindenképpen valami egyszerű egészséges és nagyon finom végeredményt kapunk. Szokták posírozni is, vagy ha egy régi magyar recepttel szeretnénk lenyűgözni a vendégeinket, akkor készítsük el Kárpáti-módra, koktélrákkal. Aki pedig a fitness-vonalat szeretné meglovagolni, az készítsen grillezett fogast frissen sütött serpenyős zöldségekkel!

A fogas egész Európában honos, a Brit-szigetektől egészen Oroszországig megtalálható. Az oxigéndús vizeket kedveli, ezért iszapos helyeken ne is keressük. Nagyobb folyókban, tavakban viszont van, sőt, az enyhén sós vizet sem veti meg, így torkolatok környékén is van esélyünk ráakadni. Állítólag a folyókban élő halak húsa kevésbé ízletes és szürke, míg a tavi példányoké hófehér és finom.

Erős fogai vannak, nagyon tud harapni, ez sajnos saját tapasztalat, de hát ragadozó hal, valamivel csak el kell kapni azokat a kishalakat. Furcsa szokása, hogy ha elvéti a zsákmányt, duzzogni kezd, visszavonul, mint egy kiszuperált nehézsúlyú és nem üldözi tovább az illetőt.

A süllő kontra fogas kérdést elég egyszerűen le lehet tudni: kezdetben vala a süllő, így születik a picur, aztán nő, nődögél, és ha elhagyja az 1500 grammos súlyhatárt, akkor fogas lesz belőle.

Fél évezreddel ezelőtt, az 1500-as években még úgy gondolták, hogy ez a hal a csuka és a sügér keveréke, egy svájci zoológus el is keresztelte csukasügérnek. Ez a nézet egészen az 1700-as évekig tartotta magát, aztán jöttek rá, hogy a süllő egy egészen más dolog. A tányérban pedig feledhetetlen élmény nyújt, olyannyira, hogy Hamvas Béla állítólag egyszer azt mondta, hogy aki megkóstolja az egészben sütött fogast fehérborral és paradicsomsalátával, az „hamarabb felejti el a Louvre egyik képét, mint ezt az élményt.”

A Matusz-Vad kínálatában szereplő bőrös fogast az Aral-tóból halásszák. A terméket halászat után egyből feldolgozzák, ügyelve a megfelelő higiéniára, hőmérsékletre és csomagolásra. Ennek köszönhetően a fogas mindig frissen kerül raktárba.

No Comments

    Leave a Reply