fbpx

A magyarországi gasztronómia történetének lépcsőin lépkedve eljutottunk addig a műfajig, ami mindenkit meg tud mozgatni. Ez nem más, mint a show, ami immáron a média segítségével juttatja el hozzánk a gasztronómiát. Ennek az egyik legprominensebb képviselője a Séfek Séfe gasztro-tehetségkutató műsor, mely a TV2 gondozásában mutatja meg nekünk, milyenek lehetnek a konyhai kihívások. Az kétségtelen, hogy kell hozzá tudás, akarat és persze szerencse is. Íme, a nyertes Alföldy Ákos története.

Fotó: TV2

  • Hobbiszakácsként vagy „szakmabeliként” indultál el a műsorban?
  • Szakácsként végeztem 2001-ben Szombathelyen. A műsorba én jelentkeztem, de alapvetően elég sokáig tépelődtem a dolgon. A második évad döntőjét néztem, mikor megláttam benne saját részemre a lehetőséget és tetszett. Akkor úgy döntöttem, megpróbálom, de elég sok idő eltelt, míg a fejemben lévő tervekből tény is lett. Egyszer munka után felugrott a gépemen az ablak, ami a versenykiírást mutatta – és beküldtem a jelentkezésemet.
  • Alapvetően akkor spontán jött az egész számodra?
  • Bár bennem mocorgott mégis, csak úgy hirtelen ötlettől vezérelve ugrottam bele a  Séfek Séfe műsorba. Aztán jött a casting, hogy lássák, pár virslin kívül azért mást is meg tudok csinálni. És végül is beválogattak.

Fotó: TV2

  • Mi motivált abban, hogy jelentkezzél?
  • Igazából nem a tévé és nem a szereplés, inkább a szakmai része. Számomra nagyon fontos volt az, hogy olyan mérvadó, magas szakmai tudással rendelkező séfekkel dolgozhatok, akik meghatározzák a magyarországi gasztronómiát.
  • Fontos kérdés, hogy honnan jöttél?
  • Én a suli elvégzése után Szombathelyen kezdtem el dolgozni, aztán az itthoni anyagi lehetőségeket mérlegelve, végül Németországban kezdtem el dolgozni. A lényeg – ahogy szokott lenni – elég sok helyen megfordultam. Ami fontos számomra szakmailag, hogy az utolsó két helyem, ahol dolgoztam, mindkettő Michelin-csillagos étterem. Ahol most dolgozom, ott már sous-chef pozícióban tevékenykedem.

Fotó: TV2

  • Ha ilyen helyeken és ilyen pozícióban töltöd a mindennapjaidat, azért van némi magasabb rálátásod a főzésre.
  • Valójában én csak teszem a dolgom. A szakmában, amit lehet és ahol lehet, megtanulom, hiszen máshogy nem is lehet előre jutni. Az tény, hogy a Michelin-csillagos helyeken nagyon komoly tudást lehet felszívni.
  • Milyen volt a kamerák össztüzében, téttel főzni? Okozott ez számodra nehézséget?
  • Elég izgulós vagyok, de mikor már a feladatra kellett koncentrálni, nem foglalkoztam a külvilággal, a kamerákkal, csakis az ételkészítéssel. Hatvan percem volt egy feladatra, amit akkor tudtam meg, hogy mi lesz. Elég komoly kihívás volt.
  • Mi zajlott le a fejedben, mikor megkaptad a feladatot?
  • Ez elég furcsa. Addig stressz, míg nem tudjuk mi a feladat és utána nagyon kemény koncentráció. Volt olyan, mikor Ördög Nóri felemelte a cloche-t és akkor láttam, milyen alapanyag áll a rendelkezésre. Akkor még mondtak hozzá valamit, és egyből elkezdtem dolgozni, gondolkodni, viszont közben olyan infók is jöttek, amitől át kellett újra gondolnom, mit fogok csinálni. Ez tényleg embert, vagy még inkább szakácsot próbáló feladat. Adott alapanyagok, adott információk és van rá hatvan perced. Nagyon kemény! Volt mikor a tokhal volt a feladat, ami nem is általános alapanyag és már elkezdtem abban a pillanatban kombinálni, miközben Nóri már mondta, hogy a bőrét nem lehet megenni, és egy mediterrán ételt kell belőle készíteni. Na akkor újragondolni, és néztem milyen alapanyagok vannak még ott, cukkini, meg padlizsán, szardella, kapribogyó, stb. Szóval nagyon gyorsan kellett fejben összerakni, mert ketyegett az idő.

Fotó: TV2

  • A csapatmunkák könnyebbek voltak? Hiszen közelebb állnak az igazi konyhai munkához.
  • A csapatmunkában mindenkinek működni kellett. De arra azt mondom, hogy a séfeknek volt a nehezebb. Az én esetemben Vomberg Frigyesnek, hiszen ő a szabályok szerint nem érhetett hozzá és nem is kóstolhatta az ételt. Neki fejben kellett összerakni és elmondani nekünk, kinek mi a feladata, milyen ízt, állagot képzel el. Mindezt pedig úgy, hogy csakis szóban adhatott nekünk feladatot vagy éppen utasítást.
  • Volt olyan feladat, ami nem a te komfortzónádba tartozott?
  • Persze, mindig akadt. Főleg, amikor az volt a feladat, hogy tortát süssünk. A szakács- és cukrászmesterség teljesen más. Persze ezzel nem azt mondom, hogy a szakácsoknak ez nem megy csak, egy más felkészültséget igényel. Azt is próbáltam összerakni, és azt csinálni, amit én tudok. Összeraktam egy lap kakaós tésztát, de bajom volt azzal, hogy hogyan vágjam három felé, mint egy cukrász, mert olyan lesz, mint a cirkuszi kerítés. Akkor gondoltam, félbe vágom, de akkor milyen krémet keverjek hozzá, aztán már jött a barack meg a málna. Szóval ez tényleg nem volt egyszerű szakácsként.

Fotó: TV2

  • Melyik volt az az étel, amire azt mondanád, hogy könnyebben ment?
  • Amikor magyaros ételek voltak. Az annyiban passzolt, mikor például egy bakonyi sertéskarajt kaptam – abból kellett új ételt kreálni. Én – mint Vas megyei gyerek – csináltam hozzá dödöllét. Csakhogy megint jött Nóri, húsz perccel a vége előtt, és hozta a kötelező alapanyagokat. Ananász, avokádó, Aloe vera… – egy magyaros ételhez? Nagy kihívás volt összerakni, de végül az aloét választottam.

Fotó: TV2

  • Mi a terved a főzőshow megnyerése után?
  • Igazából legbelül semmiféle elvárásom nincs, hogy most holnapután már megkeresnek ilyen-olyan ajánlatokkal. Úgy gondolom, hogy kipróbáltam magam, felültem erre a hajóra – amiért keményen megdolgoztam. Meglátom, mi jön, de nem várom, az úgymond, nagy lehetőségeket. Miután kipihentem magam, visszaállok a munkába és teszem a dolgom a konyhán. Természetesen a szakmai karrierem fontos és álszerény lennék, ha azt mondanám, hogy ettől nem várok sikert, de nem minden áron. Ha ez meghozza számomra a lehetőséget, annak nagyon örülök és állok elébe, ha pedig egy kaland volt, akkor büszkén nézek a jövőbe és a szakmámba, amiben hiszek.

Forrás: TV2, Airchef

Fotó: TV2

„Rengeteg vadételt készítettem: vadásztam és gyűjtöttem az erdőben a köretnek valót”

Tags: , , , , , , , , ,

Kapcsolódó cikkek

Partnereink

Kövess minket!

INSTAGRAM

YOUTUBE