Ki gondolta volna néhány éve, hogy a tengeri étkek állandó szereplői lesznek az éttermi asztaloknak! Azt pedig végképp senki, hogy a fővároson kívüli vendéglátásban is biztosan ott lesz, mondjuk a fekete kagyló, még a házhoz rendelésnél is!
A titok nyitja, hogy fagyasztva is kiváló minőségben beszerezhetők a tengeri herkentyűk, közvetlen fogyasztói értékesítéssel is. Hogy többek közt miként érdemes elkészíteni, az érdi Poirot Belga Étteremben jártam utána.
A fekete kagylót sokan megismerhették nyári üdülésük során, akár egy tengerparti „bódéban”, vagy halászfalu kisvendéglőjében. Elmondható, hogy nem luxusétel, kézzel-lábbal esszük, elkészítése gyors, és az adott népi konyha egyszerű remekei. Az igény akkora a fekete kagylóra, hogy kivétel nélkül tenyésztelepekről kerül a fazékba. Szerencsére elmondható, hogy a kagylófarmok nemhogy természetbarátok, hanem kifejezetten hasznosak. A szűrőképességük által „tisztítják” a pangó öblök vizét – talán ezzel a szállításból adódó környezeti terhelést kompenzáltnak vélhetjük.
Mint utaltam rá, mediterrán és keleti népi konyhák alapanyagai a kagylók. Általában párolással készítik, a helyi ízekkel, fűszerekkel, zöldségekkel és további alapanyagokkal. A spanyolok paellaban, az olaszok paradicsomosan, a keleti konyhákban lime-al, gyömbéresen és szójaszósszal. Az érdi Belga étteremben tejszínnel készítik és baguette-el kínálják fazékban tálalva, bő frissítéssel. Mint megtudtam, egyedi recept alapján készül, fagyasztott (Matusz-Vad) alapanyagból. Az ép kagylóhéjak igencsak nagy húst rejtenek, hamar kienged, és már önmagában pazar látvány, tisztítani sem kell.
Szóval egy érdi-belga specialitás került az asztalra, amit nem szégyen kézzel fogyasztani, a pirított francia kenyeret megmártani a fazékban, és villával a roppanós zöldségeket hozzálapátolni.
Sorolhatnám a megfelelő borfajtákat, de ezúttal belga különleges apátsági sörökkel érdemes koronázni: az élesztős blond típusúakkal vagy az erős és testes színesekkel, vagy akár a könnyed búzasörökkel. Mindegyik harmonizál az édeskés, friss és gőzölgő fekete kagylóval.
Ígérem, ha lesz érdeklődés, különböző könnyen elkészíthető kagylóreceptet is megosztok, addig itt a saját franciás feketekagyló-receptem:
Fehérboros fekete kagyló
(2 főre)
4 evőkanál vaj
4 félfőre vágott salotta vagy lila hagyma
Friss kakukkfűág
Egy fej vékony szeletre vágott fokhagyma
1 teáskanál só
¼ teáskanál frissen őrölt fekete bors
1 evőkanál dijoni mustár
2dl sauvignon blanc
Csipetnyi sáfrány
1kg fekete kagyló
Egy csokor, levelére tépett petrezselyem
2 csokor apróra vágott petrezselyem
Közepes lángon felolvasztom a vajat, dinsztelem benne a fokhagymát, egy időben belekerül a salotta, bors, mustár és kakukkfű. Mikor illatot enged, felöntöm 1 dl borral, és hozzáadom a sáfrányt és a sót. Mikor forr, a magas falú lábosba beleteszem a kagylókat, ráöntöm a maradék bort. Mikor félig főtt (kb. 2 perc), megszórom a tépett petrezselyemlevelekkel, alaposan megforgatom, hogy minden kis összetevő átjárja a héjakban lévő kagylóhúst. Amint puha a kagylóhús, már kész is ( kb.4 perc). Tálba szedem vagy lábasban marad, és megszórom az apróra vágott petrezselyemmel. Pirított bagutte-et kínálok hozzá. Merőkanállal szedjük mélytányérba.
Jó étvágyat!#
-Pupa-
