Az Arancini tulajdonképpen egy hagyományos olasz étel. Ha le akarjuk egyszerűsíteni, akkor egy zsemlemorzsába forgatott, majd majd olajsütőben kisütött töltött rizsgolyó. Olaszul arancini (fonetikusan: aranˈtʃiːni) vagy szicíliaiul arancine (fonetikusan: aɾanˈdʒiːnɪ).
Története
Az aranciniről úgy tartják, hogy a X. századi Szicíliából származik. Szicília, mint a Földközi-tenger legnagyobb szigete híres gyönyörű tájairól, páratlan szépségű természeti csodáiról, de nemkülönben gasztronómiájáról is. Mivel sok nép megfordult a szigeten- elég sokszínű étkezési szokások jellemzik. Ennek egyike az arancini. Nevét formájáról kapta, a kis gombócokról. Az arancini jelentése: narancsocskák. Akkor indult el karrierje, amikor a sziget arab uralom alatt állt. Az arab harcosok előszeretettel készítettek egyszerű, de laktató ételeket, hogy mindig csatára készen álljanak. Így ott is maradt a rizsgolyó, melyet eleinte csak Szicíliában készítettek, de elég gyorsan elterjed, és közkedvelt étellé vált Olaszországban.
A római konyhában a supplì-nak nevezett étel hasonló az arancini-hez, de többnyire sajttal töltik és különféle előállítási módjai vannak. Nápolyban a rizsgolyókat pall’e riso-nak hívják. Mivel az olasz bevándorlók, csak úgy, mint a pizzát, ezt is magukkal vitték Amerikába, ott tovább is fejlődött. A dél-texasi „olasz” recept szerint például chilivel fűszerezik az arancini töltelékét. Végül egy tradicionális étellé vált, és mivel egyszerűen elkészíthető street food finomság lett belőle, amit szinte minden sarkon megtalálhatunk.
A legáltalánosabban használt töltelék fajták
Eredetileg kétféle verziója létezett, az egyik húsos, a másik pedig sajttal töltött verzió. A sziget jellegzetes terméke a durumbúza, az olívabogyó és a bor- és ezek mellett szarvasmarhát, juhokat tenyésztenek. Pontosan ezért a húsos verziót darált húsos, fűszeres paradicsomszósszal készítették. A sajtosat, ami egyébként gyorsabban is terjedt el, mozzarellával vagy caciocavallo sajttal, valamint gyakran borsóval készítették. Sokféle helyi változat létezik, melyek a töltelékben és a formájukban is különböznek.
Az arancini ropogós- panír bundában kisütött- bundája alatt számtalan alapanyagot lehet megtalálni. A- két leggyakrabban használt fajtán kívül- töltik még húsraguval, sonkával, padlizsánnal, spenóttal, gombával, tonhallal is. A legáltalánosabb töltelékek a pecorino sajt, parmezán, gorgonzola, ricotta, mascarpone, pármai sonka, kapribogyó, bazsalikom, és természetesen olívaolajjal.
Érdekességek az arancini körül
A hagyomány szerint vadászatai alkalmával arancinit szolgáltak fel II. Frigyes német-római császárnak és szicíliai királynak, 1194-1250 tartó uralkodása alatt. Nagy kedvence volt a mozzarellás változat, és nem volt olyan alkalom, amikor ne vihetett volna belőle egy jó nagy adaggal a vadászatokra. Mikor megéhezett folyton ezt majszolta.
Szent Lúcia vértanú ünnepének -melyet december 13-án tartanak Palermóban, Siracusában és Trapaniban fontos kiegészítője. Az ünnep az 1646-os éhínség megszűnése miatt jött létre, amikor is egy gabonaszállító hajó Santa Lucia napján befutott a kikötőbe és ezzel újra volt étel, kenyér az asztalokon. Mivel aznap sem kenyeret, sem tésztát nem szabad fogyasztani, az arancini lett az ünnep hagyományos étele.
Andrea Camilleri (1925-2019) olasz író detektívregényeinek főszereplője, “Montalbano felügyelő” nagy arancini-kedvelő és különösen azt szereti, amelyet házvezetőnője és szakácsa, “Adelina Cirrinciò” készít. A könyvsorozat, illetve a televízió-adaptáció sikere hozzájárult az étel ismertté válásához Olaszországon kívül is.
Szicíliában az általánosan elterjedt gombóc formán kívül, létezik egy kúposra formázott verziója is. A lényege, hogy a hegyeket hivatott jelképezni.
Úgy tartják, hogy Don Vito Cascio Ferro nak (1862–1945), az első szicíliai keresztapának az egyik kedvenc étele volt, aminek mindig kellett lennie a házban.
Az arancini elterjedése
Az már biztos, hogy egész Olaszországban kedvelt étel, ezért bárhová is mentek- vitték magukkal. A mondások szerint egyrész II. Frigyesnek köszönhető az elterjedése, másodsorban az olasz kereskedőknek, akik keresztül-kasul járták Európát portékájukkal. Volt, hogy hosszú hónapokon keresztül távol voltak otthonaiktól és bárhol jártak – megkedveltették az arancinit. A világban gyakran készítik otthon, az éttermekből sem marad el, ahol gyakran különféle szószokat adnak hozzá mártogatósnak, sőt rengeteg helyen árulják az utcán street-food- ként.
Hazánkba is kedveltté vált az olasz rizsgolyó, főleg azért is, mert az elkészítéséhez akár a maradék rizst is fel lehet használni, így nem vész kárba. Azok, akik igazán kedvelik az arancinit, azt vallják, hogy az elkészítéséhez a legalkalmasabb a rizottó rizs, hiszen kicsit ragacsosabb, tapadósabb állaga miatt jobban egybe tud maradni és főzés során kevésbé tud szétesni.
Szerző: Budafoki Tamás
Fotó: Flickr
