fbpx

A Matusz-Vad is támogatta azt a csapatot, mely december elején éppenhogy lecsúszott a dobogóról a Luxemburgban rendezett Cukrász – és Szakácsművészeti Világbajnokság versenyén, melyet kétéves intenzív gyakorlás előzött meg. A felkeszülésről és a kihívásokról Haraszti Zsoltot és Jakabfi Dávidot kérdeztük.

Ugyan a hat fős stáb tagjai ebben a felállásban most először mérte össze tudását a nemzetközi porondon csapatként, mégis olyan harmóniában dolgoztak együtt, ahogy kevesen tudnak. Az ötletgazda a jelenleg szabadúszó, korábban az Erhardt Étterem konyháját erősítő Kocsis Patrik volt, aki a két Bocus d’Or alatt segítette Haraszti Zsolt munkáját. A csapatot végül a Németh Tibor rántotta össze, majd kiegészültek Jakabfi Dáviddal, Baranyák Ritával és Honfiné Rákóczy Gabriellával, akik a cukrász remekeikkel járultak hozzá az eredményhez.

Balról jobbra: Jakabfi Dávid, Honfiné Rákóczy Gabriella, Németh Tibor, Kocsis Patrik, Haraszti Zsolt

Másfél év ötletelés, fél év gyakorlás

A munkát nehezítette, hogy mindannyian az ország más részein dolgoznak, mégis fantasztikus élményként emlékeznek vissza erre az időszakra is. „Az ötletelés és konkrét menü megálmodása közel másfél évet vett igénybe. Ez idő alatt mindig az utazott a másikhoz, aki éppen tudott, közben természetesen folyamatosan tartottuk egymással a kapcsolatot és rengeteget telefonáltunk. Persze bizonyos elemek már ez idő alatt is készültek és nagyon sokat kísérleteztünk. Az élesben való gyakorlás a versenyt megelőző 6 hónapban indult. Azután, hogy fixáltuk a menüsor minden elemét havonta kétszer lefőztük az egészet” -meséli Zsolt. Ez pedig nem kevés ételt jelentett, hiszen el kellett készíteni egy 3 fogásos előételt, egy 8 személyes hústálat körettel, mártásokkal és salátával, egy 5 fogásos menüt, 4 tányérdesszertet, valamint a petit-eket. A különböző ételeknek ezen belül természetesen különböző kritériumoknak is meg kellett felelni, ám a két legfontosabb az volt, hogy az ételeket 100 főre is el lehessen készíteni, valamint 12 órán keresztül meg kellett őrizniük eredeti formájukat.

Verseny az idővel és a fáradsággal

A magyar válogatott szó szerint az utolsó pillanatig gyakorolt. Pénteken még egyszer, utoljára lepróbálták az ételeket. Este 10-kor indultak útnak két teherautóval és két személygépjárművel, így felváltva vezettek Luxemburgig. Szombaton délután érkeztek meg, és mindössze pár órás pihenőt követően kezdetét vette a kipakolás és a felkészülés. A kapukat hajnali 5-kor nyitották meg a résztvevők előtt és reggel 7-re mindennek készen kellett lennie. Tehát mindössze két óra állt rendelkezésükre, hogy minden elkészüljön. Zsolt egyértelműen a fáradság legyűrését emelte ki a nehézségek közül, míg Dávidnak maga a verseny jelentette a legnagyobb kihívást. „Az az igazság, hogy én nem igazán szeretek versenyezni. Számomra a helyezések nem fontosak, így nekem ki kellett lépnem a konfort zónámból. Ettől függetlenül nagyon élveztem a versenyt, de a legnagyobb elismerést az jelentette, hogy a világ legkülönbözőbb pontjain dolgozó cukrászok jöttek hozzám gratulálni az eddigi munkámhoz, ez fantasztikus érzés volt. Számomra ezért és a csapatszellemért érte meg elmenni.

Haraszti Zsolt

Az egész szakma összefogott, hogy kijussanak

Az bizonyára senki számára nem titok, hogy az ehhez hasonló versenyeken való részvétel bizony nem kevés pénzt jelent. Kezdve magától a nevezési díjtól, az alapanyagokon át, egészen a konyha üzemelési költségéig. „Azt, hogy ki tudtunk menni Luxemburgba kizárólag a szakmai összefogásnak köszönhetjük. Huszonötéves pályafutásom alatt nagyon sok kapcsolatra tettem szert és persze rengeteg barátság is született. Volt, aki alapanyaggal járult hozzá a versenyhez, mint pl a Saliverzum vagy a Séf Kertje. Sopron a gyakorláshoz szükséges konyhát biztosította. Megint más, mint pl üzleti partnerem Gianni, illetve a Matusz-Vad pénzzel támogatott, míg a Coninvest konyhatechnológiával. Az egyik tanulónk Németh Kornél is végig nagy segítségünkre volt, Németh Róbert pedig az utazásban működött közre. Gabi férje, Honfi Krisztián szintén cukrászként szakmai tanácsokkal látott el miket. Tényleg mindenki ott és abban segített, amiben csak tudott, ezért pedig nagyon hálásak vagyunk.” – mondja Zsolt

A hibákat sem bánják

Fontos tudni, hogy a Cukrász és Szakácsművészeti kiállítás egy 50 éves múltra visszatekintő verseny, annak kőbe vésett és mai szemmel talán néhol idejét múlt szabályaival. „Ez egy fehér abroszos, fehér tányéros verseny. Mi szerettünk volna kitűnni, így megkértem egy barátomat, hogy készítsen számunkra egyedi kerámia tányérokat, hogy néhány ételünk még látványosabb legyen általuk. Hiába tetszett nagyon a bíráknak, mint utóbb kiderült ez rossz döntés volt.” – mondja Zsolt. „Szerettünk volna innovatívak lenni, és bár tudtuk, hogy nagyon kétesélyes a dolog, de ha nem próbáltuk volna meg, nem mi lettünk volna.” – teszi hozzá Dávid.

Ez természetesen nem szegi kedvüket a további versenyektől, így gőzerővel készülnek a Szakács Olimpiára, ami 2024-ben Stuttgartban kerül megrendezésre.

Tags: , , , , ,

Kapcsolódó cikkek

Partnereink

Kövess minket!

INSTAGRAM

YOUTUBE