Gyros néven sokféle étellel találkozhatunk az éttermek kínálatában, de gyakran jelentős eltérést mutatnak az eredetitől. Az öntetet tekintve csípős nem is kerül bele, ahogy például káposzta sem. Ennek oka egy nagyon hasonló, közel-keleti étel, a döner, ami hasonló, de más étel. A két fogás elnevezése gyakran keveredik.
De mitől is lesz autentikus a gyros, amiért a vendégek garantáltan visszatérnek?
A legszembetűnőbb különbség a tradicionális görög pita, ami a gyros alapja. Ezt az étel hazájában faszénen enyhén megpirítják, mielőtt rákerül a többi összetevő. Nem túl vékonyra nyújtott, kelt tésztából készült, irdalt kenyérke, ami a keleti rokonával ellentétben nem szétnyitható, így nem megtöltik, hanem beletekerik a többi összetevőt.
A pitára elsőként tzatziki kerül, melynek titka az eredeti görög joghurt. Összetevőit tekintve tartalmaz továbbá reszelt kígyóuborkát, sót, extra szűz olívaolajat és fokhagymát. Ha jól van elkészítve, állaga olyan sűrű, hogy nem folyik ki a gyrosból. Elnevezését nem is szokás egyéb jelzővel ellátni, de ha mégis, nem tzatziki öntet, hanem tzatziki saláta a helyes megjelölés.
Erre kerülnek a paradicsom és lilahagyma szeletek, majd a forgó nyárson sült hús és végül néhány szem sült burgonya. A húst tekintve sok a hasonlóság a döner és a gyros között, hiszen mind kettőt forgó nyárson, nyílt lángon sütik és egy nagy késsel szelik le a megsült réteget. Különbség abban rejlik, hogy a keleti változat bárány, marha vagy szárnyas húsból készül, a görög pedig sertésből vagy szárnyasból.
Amikor minden összetevő a pitára került, két oldalról felhajtva nyeri el végső alakját az étel.
Mivel nincs benne semmilyen öntet, a tradicionális görög gyrost elegendő csak papírba csomagolni és egyáltalán nem kell attól tartanunk, hogy fogyasztása közben lecsepegtetjük magunkat.
Ha Görögországban kérünk gyrost pitába tekerve, ne lepődjünk meg, ha azt sertéshúsból kérjük, tzatzikivel kapjuk, míg ha csirkehúsból, sűrű, mustáros szósszal.
