Ritkán van értelme a furcsábbnál furcsább világrekordok felállításának, tisztelet a kivételnek. A közelmúltban megdőlt egy új Michelin-csillag rekord, kérdés, hogy pontosan mi értelme van az efféle kihívásoknak.
Egy 34 éves fiatalember, Eric Finkelstein adta fel a labdát egy különös műsorszámban: egy nap alatt ő evett a legtöbb Michelin-csillagos étteremben. Az étkezéshez köthető rekordok általában csípős evő vagy minél többet minél gyorsabban evő versenyek szoktak lenni – és nem Michelin-csillagos éttermek díszletei között.
Az evőversenyek margójára
Már a korábbi nagyevő-gyorsevő versenyek üzenete is kritizálható. Ma, amikor végre kezdi felismerni az emberiség, hogy mennyire fontos volna a szó szoros értelmében nem felégetni a bolygót, hogy a holnap generációjának is legyen tiszta termőföldje, ivóvize, élelme, a jólétei társadalmak számára biztosan az a legjobb szórakozás, hogy mi mindent tudunk felfalni percek alatt? Ezt a kérdést nyitva hagynánk.
Az „egyszer élünk” mentalitása persze átszövi a mindennapjainkat. Lényegében ezt maxolta ki Eric Finkelstein is, aki eltökélte, hogy minél gyorsabban, minél több Michelin-csillagos étteremben fog enni.
Gyorsasági evés és Michelin-csillagos élmény
Bizonyára többekben felmerült a kérdés, hogy a Michelin-csillagos étkezés adta élményt nem üti agyon a sietség és a gyorsaság? Ezek az éttermek a mindennapi, gyakran sietős evések, illetve nem minőségi ételek fogyasztásával ellentétben nyújtanak alternatívát. A Michelin-kalauz direktívái jól ismertek: az ételek és alapanyagok minőségén túl értékelik az éttermek miliőjét és hangulatát, a konyha filozófiáját. Michelin-csillagot azok az éttermek érdemelnek ki, ahová olyan élményekért járunk, amelyek a biológiai szükségleteinken túlmutatnak. Kapkodás, sietség nélkül, megtisztelve a megszokottnál több odafigyelést és precizitást az éttermi dolgozók felé, és kiélvezve a kapott, nem mindennapi élményt.
Emellett Michelin-csillagos séfek és helyek éppen a nyugati világot ellepő, rossz minőségű junk foodokkal szemben képviselik az ételkészítés minden részletre kiterjedő gondosságát, az ételek művészetét. Ez miként köthető össze a Guinness-rekordként megcélzott minél többet „minél gyorsabban ledarálni” elvéhez?
Így született meg a Michelin-csillagos Guinness-rekord
A volt profi sportoló, Eric Finkelstein a hétköznapokban egészségügyi informatikai tanácsadó. Elmondása szerint több mint egy évig, összesen 14 hónapon át tervezte az rekord felállításához szükséges éttermi útvonalat. Mintegy 80 étterem került a látókörébe, és akadályozta a tervét, hogy a rekordkísérlet előtt 20 nappal a tervezett útvonaláról négy étterem elveszítette a Michelin-csillagát.
Október 26-án végül felállította a rekordot New Yorkban, amit a Guinness-szervezet idén év elején ismert el hivatalosan is. Ő evett 24 óra alatt a legtöbb Michelin-csillagos étteremben, összesen 18 helyen. A rohamevés során összejött számlák teljes összege 494 dollár lett borravalók nélkül. Ez a mai dollár középárfolyamon számolva kb. 175 ezer forint.
18 Michelin-csillagos helyen nagyobb számlára számítottunk
Aki jártas a Michelin-csillagos éttermek világában, furcsállhatja is a dolgot, hiszen akár néhány Michelin-csillagos menü végigevéséből is össze tud jönni ekkora összeg, különösen a nemzetközi szinten is különösen drágának számító városban, New Yorkban. Mindez azt jelenti, hogy nem idő- és pénzigényes degusztációs menüket evett végig, hanem olyan éttermek között válogathatott, ahol a kötött, sokfogásos degusztációs menük mellett csak egy-egy fogást is kérhet a vendég – majd rohanhatott is tovább.
A világrekord megszületett, de példát azért ne vegyünk róla. Rengeteg séf és éttermi dolgozó szóvá tette már az elmúlt években, évtizedekben azt is, hogy a vendéglátás nem versenyfutás, ezért nem érdemes a Michelin-csillagok teljes bűvöletében sem élni. Pláne nem így, ahogy a rekorder fiatalember tette.
