Minden nemzetnek megvannak azok a tipikus ételei, ami minden sarkon megtalálható. Nem kifejezetten az alapanyagok széles skálájára gondolunk, hanem arra, amit szinte minden nap megunhatatlan lendülettel fogyasztanak. Két dolgot soha nem szabad összekeverni. A nemzet ételei, vagy az ételek nemzetei. Teljesen más jelent, és más gyökereken is nyugszik.
A nemzet ételei
Földrészenként és könnyen elkészíthető, beszerezhető alapanyagokon múlik. Nyilvánvalóan hazánk már rég nem rendelkezik tengerrel, ezért a halfogyasztás helyett inkább a sertés adja a fő táplálkozási vonalat. Ázsiában ilyen a rizs és a tészta. Amerikában szinte nemzeti étel a húsgolyó minden formája, ha pedig az olaszokra gondolunk, egyből a pizza jut eszünkbe. Ha kimondjuk, hogy Anglia, vajon melyik az az étel, amire elsőként gondolunk?
Fotó: Flickr
Hal és földi alma
Tehát, ha kimondjuk, hogy hal és kolompér, sokaknak be fog ugrani a fish & chips. Ez az angolok megszokott, hagyományos étele. Jórészt tényleg minden sarkon találhatunk egy árust, minden utcában jelen van egy fish & chips büfé, bisztró, pub vagy étterem. Fogyasztják reggel, délben, este, és még csak úgy mellékesen is. Használják főétkezésre, és sörözés mellé, olyan egyértelmű ez náluk, mint az esős időjárás. Mindenki azt hiszi, hogy tőlük ered ez a párosítás, de ez nem igaz, csak náluk vált tradícióvá!
Fotó: Flickr
A fish & chips valójában portugál
A mai Portugália területén élő szefárd zsidók, akik a lakosság egynegyedét jelentették, bajba kerültek egy házasság miatt. Mánuel portugál király szerelmes lett, legalábbis a mendemondák szerint. Amúgy politikai indíttatásból feleségül vette Aragóniai Izabellát, kasztíliai trónörökösnőt. A frigy mindenkinek jó volt, kivéve a zsidókat. Izabella pedig furcsa nászajándékot kapott. Minden zsidót, aki nem volt hajlandó kikeresztelkedni, elüldöztek Portugáliából. Mit volt mit tenni, a zsidók fogták magukat és elvándoroltak egészen Angliába. Szépen letelepedtek, éldegéltek nemzedékeken át, és közben integrálódtak. Vegyítették az angol konyhát a sajátjukkal, aminek az volt az eredménye, hogy a sült hal, ami általában tőkehalból készült, hamar népszerű lett.
Igen ám, de hol a krumpli? Nos, az egy kicsit később jött, mivel abban az időben már ismert volt, viszont nem általánosan használt. A sztori lényege viszont, hogy azt valószínűsítik, a krumpli és a hal kombinációt, tehát a fish & chips-et az 1860-as években egy zsidó bevándorló, Joseph Malins kezdte el együtt árulni egyszerű utcai kifőzdéjében. Innen már ripsz-ropsz történt minden.
Fotó: Flickr
A fish & chips meghódítja a világot
Az 1800-as évektől persze ez nem is csoda, hiszen a halászat az egyik legkomolyabb iparággá nőtte ki magát Angliában. Óriási mennyiségben – így tehát olcsón- lehetett hozzájutni, még a kontinens belső területein is. A hal laktató volt, főleg a krumplival, és nem terhelte a pénztárcát. Így vált a munkásosztály kedvelt ételévé, a 19. századra pedig már mindenki fogyasztotta. Ennek az lett az eredménye, hogy számtalan helyen kezdték el árulni (ahogy a mai napig is). Nem kellett sok ahhoz, hogy elterjedjen az egész világon. A brit gasztronómiára tipikus ételévé avanzsált a palacsintaszerű tésztában megmártott és olajban kisütött tengeri hal sült hasábburgonyával körítve.
Érdekesség: a legnagyobb adag fish and chips 54,99 kg és a Resorts World Birminghamben készítették 2018. február 9-én.
Fotó: Flickr
Nem csoda, hogy még saját világnapja is van
Ha megkérdezik az embert, hogy mi jut eszébe az angol konyháról, a legtöbben a jó nehéz tojásos angol reggelit vagy a fish and chips-et fogják mondani. Mára az egyéb street food jellegű ételek, mint a burger, vagy a pizza, kissé visszaszorították a fish & chips törtetését a világban, de a saját napján mindenki csakis ezt akarja falni! A National Fish and Chips Day-t 2015-ben tartották meg először, június első péntekén.
