Hazánkat főként húsevő nemzetként tartják számon. Leginkább a szarvasmarha, a szárnyasok között pedig a csirke fogyasztása terjedt el. Kétséget kizáróan a magyar konyha klasszikusa, melyhez számtalan receptet találunk.
A csirke a miénk is
A baromfi vagy háztáji szárnyas háziasított madárféléket jelöl, amelyeket az emberek a tojásukért, húsukért és tollukért tartanak, már hosszú ideje. Ide tartozik a házityúk, fürj, a pulyka, gyöngytyúk vagy a lúdalakúak rendjébe tartozó házilúd és házikacsa. Érdekesség, hogy az úgynevezett bankiva tyúkot az i.e. 3. évezredben háziasították, méghozzá az Indus környékén. Először csak állat áldozás, valamint kakasviadalok céljából, de csak később jöttek rá arra, hogy hasznos lehet állandó élelmiszer forrásként. A Földközi-tenger partján az i.e. 2–1. évezredben háziasították a libát, a kacsát, valamint a galambot. A pulyka Amerikából származik, a vikingek hozták először Európába. A magyarok a baromfitartással a türkökön keresztül ismerkedtek meg még a honfoglalás előtt, mely később kiegészült a házi lúddal és a házi kacsával.
Közép-Európa területére valószínűleg a kelták hozták be a házityúkot. Régészeti leletek alapján megállapították, hogy a rómaiak tyúkjai nagyobb testűek voltak, mint az avarok által tartott tyúkok. A csekély számú lelet alapján feltételezik, hogy a honfoglaló magyarok valószínűleg Kelet-Európából hozták be magukkal a magyar parlagi tyúk ősi változatát. Ezek késői utódaiból kezdtek kialakulni a 19. század végén a ma védett tyúkfajták. Ám a kinemesített magyar fajták a második világháborúban szinte teljesen eltűntek. Az 1950-es évek elején újraindították a tenyésztést Gödöllőn, a Kisállattenyésztési Kutatóintézetben és több gazdaságban.
Elmaradhatatlan alapanyag
A csirkecomb egy teljesen tradicionális, könnyen felhasználható alapanyag, mely elkészítési módjait tekintve szinte a legismertebb. A fellelhető receptek szinte „végtelen” számúak, ez által akár a háztartásokat, akár a vendéglátó egységeket nézzük, rengeteg féle formában fogyasztjuk. A csirkecomb egyértelmű és mindig kézenfekvő megoldást jelent, hiszen a legtöbben szeretik Ennek okán a belőle készült ételeknek valamilyen formában szerepelnie kell az étlapokon.
A csirkecomb egyértelmű előnye, hogy egyszerűen elkészíthető, finom, és könnyen kezelhető. Hűtőben és hosszabb ideig mély hűtőben is tárolható, amely egyszerűvé teheti a vendéglátóhelyek munkáját. Ami még mellette szól, hogy a csirkecombból készült ételekkel soha senki nem nyúlhat mellé, ez által biztos lehet abban, hogy a vendég igényeknek megfelelő ételt tud prezentálni.
A rántott csirkecombot érdemes tejes fürdőben áztatni, ami által hihetetlenül omlóssá válik. Érdemes egy éjszakán át pácolni, így nemcsak remek textúrákat érhetünk el, hanem a fűszerek is átjárják a combot.
Miért csodás a csirkecomb?
A csirkecomb egészét – melyben az alsó, és felső comb ízülettel kapcsolódik egymáshoz – lebőrözve minden olyan ételhez felhasználhatjuk, amiben a csirke vörös húsa dominál. Tökéletes sütve, főzve, főételnek, salátákhoz, de akár előétel gyanánt is. Húsa kiváló a fogyókúrázóknak. A csirke bontása sokféleképpen történik, így a comb egy kevés hátrésszel is gyakori. Ennek köszönhetően remek választás lehet pörköltekhez, de akár még párolt ételek mellé is. Kicsontozva a húsrész remekül aprítható, így tölteléknek egy remek hústekercshez, vagy akár palacsintához is megfelel. A hagyományos magyar konyha kiválóságai között például megtalálhatjuk a csirkepaprikást is, mely a legnépszerűbb magyar ételek egyike.
Czifray István: Magyar nemzeti szakácskönyv
Az 1830-ban íródott a „magyar gazdasszonyok számára”, itt olvashatjuk először a paprikás csirke receptjét, amely addigra a teljesen átformált magyar konyha egyik legnépszerűbb ételévé vált. A 19. században már több külföldi utazó ajánlja – a gulyás mellett -a paprikás csirkét.
„Paprikáscsirke. Végy két vagy több tsirkét, s vagdald darabokra. Izzasz rézlábasban egy darab vajat, vagy zsírt, vess bele paprikát, szegfűborsot, vöröshagymát, s fojtsd sárgásra – osztán az összevagdalt tsirkét vessd közibe, s ismét addig fojtsd, míg meg nem puhul, – hintsd be egy kalán liszttel, önts reá egy kevés hús-lévet, adj hozzá gondolatod szerint téjfelt, hogy a’ mártása sűrű legyen – paprikázd meg ‘s add fel.”
