Látványos és gyorsan elkészíthető egy szép, ropogósra sütött, belül omlós kacsamellfilé Mindig praktikus választás, ha valami különlegeset szolgálnánk fel, de nincs túl sok idő rá.
Miért jó választás?
A kacsamellfilére még a hölgyek is felkapják a fejüket és talán ez az egyetlen húsfajta a csirke mellett, amit nagyon szívesen rendelnek az étlapról, illetve fogadnak a vendégségben. A köret lehetősége már nem is lehetne ennél szélesebb, hiszen majdnem minden illik hozzá. Sütőtök, gesztenye, friss, rukkola alapú saláták, sajtos öntetek, vörösbor, fehérbor, gyümölcsök, gabonafélék, knédlik, burgonyavariációk. Talán a rizs és a tésztafélék már kevésbé, de nagyon ritkán találkozunk ilyen kombinációval. Sokan ódzkodnak az elkészítésétől, pedig csak egyszer kell kipróbálni és rájön az ember, hogy ez még egy csirkemellnél is egyszerűbb.
A legjobb módszer kacsamellfiléhez: Hideg serpenyőben kezdjük sütni a bőrös, beirdalt oldalát pirulásig. Megfordítva újabb 3 percig pirítjuk, locsolgatva a zsírjával. A tűzről levéve, alufóliával letakarva 10 percig hagyjuk önmagában főni. Tökéletes, omlós lesz a belseje, ami nem szárad ki.
Vöröshús vagy fehérhús a kacsamellfilé?
Gyakran hiszik azt, hogy a kacsa vöröshúsnak számít, ezáltal azt is, hogy kevésbé egészséges a rendszeres fogyasztása. A kacsahús azonban a fehérhúsúak családjába tartozik, ezért bátran készítsük, csak a háj és zsírtartalmára ügyeljünk. A vöröshúsok egyébként a magas mioglobin tartalmuk miatt sötétebbek, ami azáltal keletkezik, hogy több oxigént vesz igénybe az állat. A kacsa a baromfik közé sorolandó, viszont mozgékonyabb és repül is – ezért sötétebb a húsa. Amikor a csirke combja is sötétebb a csirkemellnél, az azért van, mert többet mozgatja, használja, mint a mell részét. A világ számos táján nagyon népszerű a kacsamell, mint alapanyag, mert nem kell belőle sok és úgyis nagyon laktató. Igaz, a zsírtartalma minden esetben magasabb a többi baromfiénál, mégis jelentős vas- és fehérjetartalma miatt időnként hasznos a szervezetnek.
Mitől száradhat ki egy kacsamellfilé?
A közepes sütéstől. A kacsának egyetlen része, a mell süthető csak hirtelen és percek alatt, a többi része alkalmatlan ehhez. Többnyire a lassúsütést, azaz a konfitálást alkalmazzák, amitől szinte krémes lesz a belseje, a zsírja szépen leolvad róla és csak a ropogós bőr marad meg a húson. A szakácsok a végén még le is pirítják, hogy valóban roppanjon a harapásnál. A kacsamell sütését ott lehet elrontani, hogy a serpenyőben való körbepirítást kihagyjuk és kizárólag sütőben sütjük meg. Érdemes kombinálni a kettőt és összesen a kacsamell hőkezelése ne legyen több összesen 15-20 percél. Amennyiben a konfitálás mellett döntünk, úgy 3 órát szánjunk a műveletre.
A rossz háziasszony ismérve
A kacsa amilyen fejedelmi, olyan horrorisztikus élmény is lehet, ha rosszul készítik el. Vendégségben jártunk, amikor feltálaltak egy gőzölgő, egészben és tepsiben párolódott kacsát. Erős illata volt és rendkívül fehér, főtt bőre. Egyáltalán nem pirították le, amitől nyúlóssá vált a bőrrész. Szerencsére az egyik bennfentes vendég azonnal kapcsolt az őrületes baki láttán, majd fogta az egész kacsa mell részét, levágta és egy forró serpenyőbe dobta. Körbepirította, fűszerezte rozmaringgal, naranccsal, egy kis balzsamecettel és már tálalta is. Mielőtt észbe kaptunk volna, ott volt előttünk felszeletelve. Fontos azonban, hogy a háziasszony nem volt sértődékeny, különben nem csak a kacsát, de a hangulatot is meg kellett volna menteni az estére.
