Augusztus közepén a 17 éves Lynette Alverez és nagynénje, Nellie Botello munkaruhát és acélbetétes csizmát húz, hogy begyűjtse a fügekaktusz gyümölcsét. Arizonában ilyenkor kígyószezon van, és vannak olyan bébi csörgőkígyók, akik még nem adják ki azt a jellegzetes, támadásra figyelmeztető hangot.
Hogy elkerüljék a nagy, délutáni hőséget, hajnali négykor kezdik a munkát. Reggel 9-re már két tonnányit leszednek a gyümölcsből. Kipréselik, és a levéből a gumicukorhoz hasonló édességet készítenek, de az élénkrózsaszín folyadék ételszínezékként is használatos.
A kaktuszcukorka nem új találmány. Valaha mexikói csemege volt, amelyet az óriás sünkaktusz húsából készítettek és a kora 1900-as években olyan népszerű lett az Egyesült Államokban, hogy a ma már védett növényt akkor kis híján a kipusztulás szélére sodorták. Ma a fenntartható termesztésbe kiválóan illeszkedő fügekaktuszt használják ilyen célokra, és termése egyre nagyobb népszerűségnek örvend az USA délnyugati részén és Mexikóban.
Munkanapokon reggel a kaktuszszedők gyümölcsökkel teli vödröket visznek a Cheri’s Desert Harvest üzemébe. A három alkalmazottal dolgozó Cheri Romanoski először egy hatalmas tartályban felmelegíti a betakarított termést, utána egy rozsdamentes acélpréssel kinyerik a levét, kétszer átszűrik és lehűtik, majd a személyzet alaposan kitakarítja az előkészítő helyiséget és új gépeket kapcsol be, hogy kezdetét vehesse a cukorka- és ételkészítés.
A tanítónőből vállalkozóvá avanzsált Cheri hosszú évek alatt tanulta meg, hogy a kaktusz levének színe, viszkozitása, cukor- és savtartalma az időjárástól függően változik, és hogy mely napok termése a legalkalmasabb arra, hogy édesség készüljön belőle. A cég naponta közel fél tonna édességet állít elő, és 2021-ben elnyerte a „Food Artisan” címet Tucsonban, amely várost az UNESCO 36 gasztrovárosa közé választották.
(forrás: atlasobscura.com)
