Pincérek, szakácsok, szállodai dolgozók, bolti eladók, házhoz szállítást végzők, jegyellenőrök. Ők azok, akik zömében nem tartoznak azok közé, akik számára az állam a munkavégzés feltételeként szabta meg a SARS-CoV-2 koronavírus elleni védőoltást, ám munkájuk során fokozottan ki vannak téve a COVID-fertőzésveszélynek. Nap mint nap számos emberrel találkoznak, így annak is nagyobb a kockázata, hogy a fertőzést továbbadják.
S bár e munkaterületeken még csak elvétve tették kötelezővé idehaza a munkaadók az oltást, ám számos más ágazatban már szembesültek ezzel a dolgozók. Bizonyára nyomós érv a vendéglátásban tevékenykedő munkaadóknál, hogy a komoly munkaerőhiánnyal küszködő ágazatban a kötelező oldás elrendelése a munkaerő egy részének az elvesztését is okozhatja. A másik ellenérv lehet az is, hogy a jogászok arra figyelmeztetnek, perek tucatjaira számíthatnak azok a munkaadók, akik egységesen, valamennyi munkavállalójuk számára kötelezővé teszik a SARS-CoV-2 koronavírus elleni védőoltást. S a jogalkotó sem ad egészen pontos útmutatást az oltás kötelezővé tételéhez, mint ahogyan az sem teljesen tisztázott, hogy kit terhel a felelősség abban az esetben, hogyha az oltást követően mellékhatások jelentkeznének a munkavállalóknál.
Ki fizeti a kártérítést, ha az oltás mellékhatásokkal jár?
Az jogilag szabályozott, az egészségügyi törvény rendelkezik róla, hogy a kötelező védőoltások okozta súlyos egészségkárosodásért, vagy akár halálesetért is az állam felel. Így több szakember is úgy véli, amennyiben a munkaadó rendeli el az oltást, akkor annak káros mellékhatásáért is neki kell helytállnia, akár jelentős kártérítést is fizetve.
S ezen passzus alól nem ad felmentést a november 1-től hatályos kormányrendelet, amely a munkaadókra ruházza annak eldöntését, hogy kötelezik-e a dolgozóikat az oltásra.
A munka törvénykönyve idevágó passzusa szerint ugyanis a munkáltatói kártérítési felelősség objektív felelősség. Ha a munkaviszonnyal összefüggésben keletkezik egészségkárosodás vagy a haláleset, akkor a munkavállaló vagy az örökös felléphet kártérítési igénnyel. Vagyis, ha a munkáltató a munkavégzés feltételeként szabja meg az oltást, akkor vitathatatlan, hogy az oltás miatti esetleges mellékhatásokért is helyt kell állnia.
Perek tucatjaira lehet számítani
A másik probléma és perek tucatjainak forrása az lehet, ha a munkaadók egységesen minden alkalmazottnak elrendelik a kötelező oltást. Ugyan a kormányrendelet felhatalmazást ad a munkáltatóknak, hogy a munkavégzés feltételeként előírják a koronavírus elleni védőoltás felvételét a foglalkoztatottak számára. Ám fontos kitétel, hogy ezt csak akkor rendelhetik el, ha ez az ott dolgozók biztonsága és egészségük megóvása érdekében szükségesnek látják. A munkáltatónak, amikor elrendeli a kötelezést, a munkahely és a munkakör sajátosságaira figyelemmel kell lennie.
Vagyis a munkaadók perek tucatjait tudják megelőzni, ha munkakörökre bontva vizsgálják meg, hogy a munkavállaló kerül-e kapcsolatba a munkavégzése során olyan emberekkel, akik fokozottabban ki vannak téve a megfertőződés, a súlyos lefolyású megbetegedések kockázatának.
Ahol már kötelező mindenkinek az oltás
Mindeközben komoly vitákat vált ki az is, hogy az állami szektor számos területen dolgozók ( állami fenntartású oktatási, kulturális, szociális intézményekben dolgozókat, a fegyveres és rendvédelmi szerveknél, és a kormányzati igazgatási és a közszolgálati tisztviselőket valamint a NAV személyi állományának számára) számára a kormányrendelet (599/2021. X.28. Korm. rendelet ) kötelezővé teszi a SARS-CoV-2 koronavírus elleni védőoltást. Az önkormányzatoknál dolgozók kötelező oltásáról pedig a helyi polgármesterek dönthetnek arról, hogy az oltást előírják-e a munkavégzés feltételeként.
Miközben a szomszédos Ausztriában már mindenki számára kötelezővé tette az állam a COVID elleni védőoltást, a németeknél, a cseheknél, és az olaszoknál szintén ezt fontolgatják, idehaza pedig egyre több munkáltató jelenti be, hogy a munkavégzés feltételeként kötelezi dolgozóit az oltásra.