Hazánkban két típusú hal hódította meg az egészségtudatos közönséget: a tonhal és a lazac. Szálkamentesek, halszag nélküliek, ízletesek, de nem mindegy, milyen minőségben kapjuk meg őket.
A két sztárhal
A lazac és a tonhal az, amire mindenki felkapja a fejét. Az elmúlt évek megítélése alapján ugyanis mindkét alapanyag az egészséges életmódhoz köthető, prémium-alapanyag, ami nemcsak nem hizlal, de egyenesen fogyaszt is. Természetesen ez utóbbi nem igaz, de valóban, a jó minőségű tonhal és lazac is olyan gazdag tápanyagban, olajokban és fehérjében, amit a szervezet felhasznál, nem pedig zsírként raktároz el. Éppen ezért valóban tökéletes elemei a diétánknak. Fontos viszont, hogy milyen típusú terméket választunk, mert tonhalból többnyire a tonhalkonzervet ismerjük, és használjuk leggyakrabban.
A szomorú valóság
A tonhal a salátákra, a tésztaételekre, és a kencékben is az olajos, ráadásul aprított tonhal az, ami a leginkább elterjedt. Ez sajnos köszönő viszonyban sincs az igazi vörös tonhallal, ami tényleg tápláló és finom. Az oka nem más, mint az árérzékenység, ami a magyar vendéglátásban hatványozottan fontos tényező. Azonban nem biztos, hogy az ismert út a gazdaságosabb megoldás. Nézzük!
Ha egészben vásároljuk olcsóbb
Régi és jól bevált módszer a halak tárolása. Sóban, olajban, légmentesen és fagyasztva is lehetséges, hogy hosszabb időre is eltegyük. A folyó és tenger menti vidékeken a mai napig alkalmazzák mindhárom módszert. Nem mindegy azonban, hogy melyik hal mire alkalmas. A tonhal tökéletesen fagyasztható, de sokkolva, azaz gyorsfagyasztva, mert úgy őrzi meg a rostjait. Emellett kitűnő az olajban való eltevésre is, ahol szintén megtartja a zsírsavait. Olajos halat mi magunk is készíthetünk valódi tonhalból, elfelejtve a bolti törmelékes, darabos konzervhalat. Ehhez elég egy szép szelet vörös tonhal, amit szeletekre vágunk, és az olajos eltevési módszerrel egyszerűen tárolhatjuk. Amikor salátára, tapas tálra, esetleg az olasz tészták tetejére kéne belőle pár szelet és falat, bátran használjuk. A különbség ordít majd a tányérról, nem utolsó sorban sokkal gazdaságosabb, mint a bő lében úszó, kevés halhússal rendelkező konzervtonhal, aminek nettó tartalma aligha közelíti meg a pár dekát. Természetesen a prémiumfogás maga a grillezett vörös tonhalsteak. Alig pár perc alatt olyan gazdag étel születik belőle, amire már csak pár szem só, friss bors, és egy jó mártás szükséges ahhoz, hogy a vendég nagy mosollyal távozzon tőlünk.
Tudtad, hogy egy tonhal 300 kiló?
Hihetetlen, de egy tonhal 2-3 méteresre is nőhet, ami súlyban egyedenként elérheti a 300 kilót is. Ragadozók, de csak apró kis halakkal táplálkoznak, és a delfinek társaságában érzik jól magukat, mert rájuk viszont a cápák vadásznak. Nem is véletlenül, hiszen a húsuk 80%-a tiszta izom és fehérje. Alacsony kalóriatartalmuk van (200 kcal/ 100 g), de mégis magas proteint, B-vitamint, szelént, magnéziumot tartalmaznak. Minél sötétebb, annál gazdagabb ómega-3 zsírsavban és olajban. Ritka ma már a vörös tonhal, mégis fajtái közül ez az egyik legegészségesebb típus, ami sushiban, grillen és eltéve megőrzi tápanyagait.#
