A magyarországi úgynevezett gasztroforradalom kirobbanása óta igen rossz sajtót kap a hekk. Tény, hogy sok érv szól amellett, hogy több hazai halat fogyasszunk, de a hekk nem véletlenül lett széles körben kedvenc.
Tengeri csuka, csacsihal, szürke tőkehal. Mindhárom elnevezés alatt a hekket (Merluccius merluccius) értjük, ezt a Magyarországon kiemelt státuszt élvező halfajtát. A tőkehalalakúak rendjébe tartozó tengeri hal ugyanis olyannyira beleivódott a magyar étkezési kultúrába, hogy sokan hazai, sőt egyenesen balatoni halnak gondolják.
Ebben az emlékezetes videóban több strandoló úgy véli, hogy a hekk édesvízi hal és a Balatonból is kifogható. A balatoni halászat egyébiránt tiltott, a hekk pedig nem él meg édesvizekben.
Hazai karrierjét a ’60-as években kezdte, a szocialista hiánygazdaságban olcsó és jó minőségű tengeri halként. A hekk a mai nap is nagyon népszerű Európa-szerte és Észak-Amerika egyes részein, de a világ más részein is fogyasztják.
Természetes élőhelye az Atlanti-óceán, Skandináviától egészen délig, Észak-Afrika partjaiig, sőt Dél-Amerika atlanti-óceáni oldalán is halásszák. Attól függően, milyen közel élünk a tengerparthoz, frissen és fagyasztva is beszerezhető. Egyes helyeken füstölve és sózva is kapható, Magyarországon ez nem jellemző. Az inkább tömegcikként ismert hekk beszállítói között is találunk már olyan termelőket, akik fenntartható halászati gyakorlatot folytatnak, és a megfelelő tanúsítványokkal rendelkeznek.
Rémes külső, ideális belső
A kissé ijesztő ábrázatú hekkről már ránézésre megmondható, hogy ragadozó állat. Torpedószerűen megnyúlt, hosszúkás testalkata arról árulkodik, hogy rövid idő alatt képes felgyorsulni a vízben. Szörnyszerű ábrázata annak is köszönhető, hogy a szája tűhegyes, hosszú fogakkal van tele. Meglepően mélyen, 200-300 méteres mélységben él, napközben lent tartózkodik. Éjjeli vadász, ekkor felúszik a vízfelszín közelébe, és elsősorban rajban úszó halakat, például heringeket céloz meg.
Ez a tengeri halfajta legfeljebb másfél méteresre nő meg, de itthon egyben sütve gyakran csak 25-30 centiméter hosszúságú egész hallal találkozunk. Rendkívüli közkedveltségét két tulajdonságának köszönheti. Egyrészről majdnem teljesen szálkamentes, másrészről a többi nagyobb méretű, színhús halhoz képest itthon is kedvező áron elérhető.
A hekk húsának keménynek és fehér színűnek kell lennie. Nem lehet rajta elszíneződés, zúzódás vagy bármilyen hiba. Hőkezelést követően a hekk húsa könnyen leválik a gerincről, döntsünk akár a párolás, főzés vagy sütés mellett. Húsának szép tartása van, kevés vizet enged ki magából, van „haraphatósága”, nem esik szét főzés-sütés után sem.
Emiatt épp úgy ideális grillezésre, mint hal alapú raguk készítésére, itthon pedig panírozott bundában, illetve paprikás lisztbe forgatva lett sztár. A szükséges lemosást követően elveszíti jellegzetes halas szagát, ezért olyanok is szívesen fogyasztják, akik a hazai, édesvízi halakat „pocsolyaízűnek” tartják.
A hekk íze finom, nem tolakodó, nagyon enyhén édes. Fehér húsú hal lévén remekül kombinálható. Épp úgy illik más tenger gyümölcseihez, mint akár nehezebb húsokhoz, például ragukban pirított szalonnával együtt főzve.
A hekk megbecsültsége
Magyarországon a legnépszerűbb büféétel, de vendéglőkben is étlapon tartják. Az utóbbi évtizedekben észrevehető negatív sajtóját annak köszönheti, hogy egyfajta szinonimája lett a messziről ideszállított, nem helyben termelt és nem szezonális alapanyagoknak. A minőségre és hitelességre törekvő kortárs gasztronómia éppen a lokális és idény jellegű alapanyagok használatára törekszik, de ez nem jelenti azt, hogy a hekk tiszta, fehér húsának fogyasztása ne volna kívánatos. A lazac, tonhal és még számtalan halfajta és tenger gyümölcsei is a tengerekből, óceánokból érkeznek, mégsem éri annyi támadás őket, mint a hekket. Pedig összességében még mindig rendkívül kevés halat fogyasztunk egész évben. Hekkezni jó, és egyáltalán nem rossz választás egy vízparti büfében vagy kockás abroszos vendéglőben.
