Léteznek még olyan vendéglátók és tulajdonosok, akik hisznek a hagyományos eljárásokban, tradíciókban és éppen ez a sikerük titka. Annak az étteremnek a története következik, ahova, ha betér az ember, családtagként távozik.
Prisztóka Tibor neve az ország határain túl is ismerős. Határozott üzletember, aki makacsul ragaszkodik elveihez, a minőséghez és a családjához. Többek között így érkezett meg az informatika világából a vendéglátásba, a gasztronómiába, sőt, a borkészítésbe is. Az alapanyag számára a legfontosabb, ezért vagy saját maga termeli meg kertjében, de nem hátrál meg attól sem, hogy Olaszországig vagy Hollandiáig utazzon, ha a legjobb fűszerek, tejtermékek, liszt, különlegességek, melyek itt nem beszerezhetőek, éppen ott találhatóak.
Hogy született meg a Szél Fiai Fogadó & Cellárium – Prisztóka Pincészet ötlete?
Azt mondják, mikor egy férfi betölti a negyvenedik életévét, egészen másra vágyik. Én is ezt éreztem, ezért vettünk, akkor még csak a család számára, egy házat Nyúlon, ami a pincesorok közelében van és gyönyörű vidék veszi körül. Nem sokkal később a feleségemmel, Kormos Andreával, úgy döntöttünk, ebből egy éttermet és egy fogadót is kialakítunk. Így kezdődött minden. Amit mi láttunk, éreztünk ott, másnak is meg akartuk mutatni. Az én vonzalmam az ételekhez a nagymamámtól származik, aki Tiszaszőlősön élt, ahol sokat voltam vele, és főztünk. Először én ültem mellette, később már ő ült mellettem, és én főztem. Nem szuvidáltunk, nem flancoltunk, hanem azt főztük, ami megtermett, ízes és finom volt. Azóta is ezek a fő prioritások nálam. A családommal azóta itt élünk Nyúlon, bár a fiam külföldön tanul és, úgy gondoljuk, átveszi majd az objektum vezetését, a lányom pedig pénzügyszakon végez hamarosan, és szintén segít a vállalkozásban. Addig a feleségemmel, anyósommal végezzük a feladatok oroszlánrészét.
14 láng ég az étteremben, nincs sous vide gép és minden étel frissen készül. Lehetséges ez?
Igen! A szakácsok manapság nem nagyon tudnak húsokat sütni serpenyőben, de itt megtanulnak. Igaz, sokszor 2 év is kell ahhoz, hogy önállóan mozogjanak a konyhánkban, de mi csak olyan ételeket szolgálunk fel, amire büszkék lehetünk. Az alapanyagok nagy részét mi magunk termeljük. Anyósom Eger mellől, balatoni születésű, 80 éves elmúlt, de a biokertünk különleges paradicsomjai és paprikái (a magok szerte Európából származnak.), és Udvarnokon a virágaink, az ő keze munkáját dicsérik. a biokertészetet az étterem részére. Onnan származik például az a fajta olasz paradicsom, amiből annyira finom egy leves, és az a spanyol paprika, ami tökéletes a grillezéshez. Friss alapanyagokból dolgozunk, frissen készítünk mindent, akkor is, ha hatvan fős társaság érkezik hozzánk Márton-napra és libát kérnek. Tudom, mert megtanultam a módját, hogyan készítették mindezt régen, hiszen a gasztrotörténelem szerelmese vagyok, és ragaszkodom a régi, jól bevált módszerekhez, eljárásokhoz. Akkor is, ha a modern eszközökkel ezt kombinálni tudjuk.
Az étlapon régi nyelvjárással írt gasztrotörténetek kínálják az ételt. Olykor cigányzene szól a vacsorához, de tökéletes olasz tésztavacsora is rendelhető a szakácstól. Mi a fő csapásirány?
Tévedés, ha azt gondoljuk, a magyar gasztronómia homogén. Egy kicsit utánaolvasunk, ha belelapozunk a történelemkönyvekbe, akkor gyorsan rájövünk, hogy szomszédos országaink hatása, a hadjáratok, az uralmak, mind–mind befolyással voltak a társadalmunkra, kultúránkra. Ez alól a gasztronómia sem kivétel, hiszen osztrák, balkán, török, sváb és még sok más receptúra, alapanyag-termesztés maradt ránk ezekből az időkből, azaz így állt össze egy egésszé a mai magyar gasztronómia. Amikor megnézünk egy 17-18. századi szakácskönyv tartalomjegyzéket, látjuk, hogy olyan ételek, izgalmas variációk sorakoznak, amit ma már csak a fine dining konyhákban kóstolhatnánk, vagy még ott sem. Korábban mi sem volt természetesebb annál, hogy a piacon kapható volt fácán, koriander, az asztalra rengeteg szósz, mártás került. Arról nem is beszélve, hogy mikor tengereink voltak, a lakomák szerves része volt a rák, a csiga, a halfajták. Színesebb volt az étrendünk hétköznapokon is, mint azóta bármikor. A közös pont, és egyben a legfontosabb az volt, hogy a lehető legfinomabban készítsék el az ételeket, tökéletes állaggal, szezonálisan – legyen szó egy burgonyáról, vagy egy bárányról. Kemencében, nyílt lángon és szépen, díszesen tálalva szolgálták fel. Az igazi szakácsnők kialakították a saját beszerzőkörüket. A kikötőkben, a piacokon már hajnalban ott voltak, és csak a legjobb alapanyagokat vitték haza.
Mi az elsődleges szempont az étterem vezetésében?
Én igyekszem ezt a mintát követni, és ha kell, saját magam termelem meg, vagy utazom érte akár sok száz kilométert is. Ebből kifolyólag engem is érnek hatások. A feleségemmel gyakran kóstolunk egy izgalmas szószt, levest külföldön is, a receptúrát hazahozzuk, és a saját ízlésünkre szabjuk egy „csipet” új fűszerrel. Nem mindig tudják a vendégek, hogy mitől ízesebb az étel, de nagyon szeretik, hogy egy paradicsomleves is lehet még jobb, mint amihez szoktak. Azt gondolom, a mi csapásirányunk ez, a magyar ember által kialakított és megszokott ízlésvilág megtartása, és annak még magasabb szintre emelése. Valójában, szívesen játszunk ezen keretek között, a receptekkel, fűszerekkel, alapanyagokkal.
Híresek a Prisztóka Pincészet borai, mind az elnevezéseikről, mind a harmóniáról. Ösztönös vagy tanulható a borkészítés?
Valószínűleg mindkettő kell hozzá. Én elvégeztem, ugyan távoktatásban, a borászképzést, de nagyon sok segítségem volt mellette a gyakorlatban. Valószínűleg érzék is kell hozzá és nagyfokú érdeklődés, valamint a munka iránti szeretet. Többször kaptam meg a legszebb szőlőskert címét, ami annak köszönhető, hogy rengeteget foglalkoztam vele. Ma már kevesebb időm, energiám jut erre, de itt is tartom magam az eredeti elképzeléseimhez. Természetes borok, hagyományos, eljárások, semmi vegyszer, csak színtiszta bor. Szívesen tartunk borkóstolókat, nagyobb rendezvényeket a pincékben, és ehhez igyekszünk borvacsorát is készíteni. A bor az egyik alapélelmiszerünk a konyhában is, minden ételünkbe teszünk, amibe csak lehet.
Milyen időszakot élt meg az étterem az utóbbi időben?
Pont ezek a nagy rendezvények hiányoznak talán a legjobban. Egy nagyobb objektumot ezek a lehetőségek visznek előre. Igyekeztünk túlélni, bár nem sok támogatásban volt részünk. Ettől függetlenül, saját erőnkből felújítottuk az éttermet, és épült még jó pár szoba a vendégek fogadására. A személyzetünket megtartottuk, hiszen nálunk ez egy csapatjáték, és szükségünk volt és van, a ma már ritka számban fellelhető, jó szakembereinkre. A törzsvendégeinknek viszont azóta is hálásak vagyunk, mert nem felejtettek el bennünket, és most már újra találkozhatunk. Amióta a helyet megnyitottuk, még ha egy elrejtett kis szegletén is van az országnak, aki itt megfordul, többségében visszatér, valójában a vendégeink 85 százaléka törzsvendég.
Azt hiszem, mégiscsak jó úton járunk, hogy a hagyományainkat szeretjük, őrizzük és nem engedünk ebből. Így tudunk továbbra is házi kolbászt adni, valódi zöldségekkel főzni, és itt bort inni is egészséges, mert azt kínáljuk az ideérkezőknek, amit a saját családunk is fogyaszt.
