A fűszerpaprika hazánk kulináris büszkesége, mely meghatározója konyhánknak. A hagyma mellett ez az a „titkos” összetevő, amely miatt a külföldiek számára különlegesek a tradicionális ételeink. Abban biztosak lehetünk, hogy aki Magyarországon nőtt fel hazai fogásokon, szereti a paprikás ízeket. Ha van hazánkban valami a só mellett, ami egy étterem konyhájában nélkülözhetetlen hozzávaló, akkor az a fűszerpaprika.
A paprika története
Ahhoz, hogy eljussunk a fűszerpaprikához, vissza kell tekintenünk a múltba. Eredetét tekintve több feltételezés is létezik egyesek úgy gondolják, hogy a Himalája lankáin, vagy Közép-Amerikában, mások szerint Indiában termesztették először. Vannak leletek Amerikában, méghozzá 4000 éves inka sírokban, ahol megtalálták azokat a nyomokat, amelyek alapján feltételezik, hogy az Inka birodalom idején használták. Az első írásos emlék Kolumbusz hajóorvosától, Chanca-tól származik, mely szerint ez a növény nem csak szép, hanem hasznosítható az orvostudományban. Említést tesz arról, hogy a bennszülöttek a paprikát, mint étkezési alapanyagot, fűszerként használták. A történelem és a felfedezések korszakának fintora, hogy mivel Kolumbusz azt hitte, hogy Indiában van, a növényt elnevezték indiai borsnak. Ettől függetlenül már Krisztus után, Néró császár gyógyítója – Dioszkoridész – írt egy paprikához hasonló növényről jegyzeteiben.
A paprika európai és ázsiai elnevezése teljesen másra utal. A görög-latin peperi-piper szóra emlékeztet, mely annyit jelent: bors. A szó és vele együtt a növény ez alapján a Balkán félszigeten át érkezett, méghozzá a török hódoltság idején. Az biztos, hogy maga a paprika növény, több földrészen és több formában is előfordult, így annak elterjedése több szálon futhatott, mint fontos alapanyag.
A paprika elterjedése
Az biztos, hogy Európába Spanyolországból terjedt el. Eleinte mint dísznövényt, később gyógynövényként hasznosították. Elterjedt Dél-Franciaországban és Angliában, de kezdetben csak a kertek szépítésére használták, csak jóval később kezdték el használni, mint fűszer. Hazánkba a paprika a XVIII. század végén már gyógyszerként alkalmazott növény volt. Bár fűszerezésre is használták, de csak a parasztság és pásztorok ételeibe. Egyszerű, könnyen hozzáférhető volt, ezért egyre több ételbe belekerült. A XIX. század végére a magyar konyha jellegzetes fűszerévé nőtte ki magát.
A fűszerpaprika
Közönséges paprikából készült, finomra őrölt por. A magyar gasztronómia jellegzetes fűszere, de számos más országban is használják. Világhírűvé vált a kalocsai és a szegedi fűszerpaprika-őrlemény. Eleinte a Dél-Alföldi vízi malmokban őrölték, majd 1859-ben megépült a Pálfy testvérek gőzmalma, ezzel még inkább meghonosodott hazánkban a készítése. A magyar nemesítésből származó paprikafajták termesztése híressé tette a szegedi, kalocsai fajtákat, amelyek hungarikumok lettek.
Leginkább zsiradék felhasználásával készült ételekben használjuk. Fontos fűszere a sült húsoknak, használjuk főzelékekhez, levesekhez, és természetesen a zsír- hagyma- pirospaprika klasszikus kombinációja révén a magyaros ételek, a paprikások, a pörköltek, a gulyások alapanyaga. A külföldiek számára az egyik legmegdöbbentőbb ételünk a zsíroskenyér. Már azt is nehezen értik, hogy miért eszünk kenyeret zsiradékkal, azt meg pláne, hogy megszórjuk paprikával.