A Churros fenséges édesség, melyet eredetileg spanyolnak mondanak, mégis homály fedi eredetét. Nem véletlen, hiszen amennyire egyszerű ízletes eledel, annyira elterjedt is világszerte. Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, azt is mondhatnánk magyarosan, hogy fánk spanyol formában.
Mi a churros
Tulajdonképpen sült tésztarudacskák- cukorba mártogatva. A churros egy liszt alapú, forró olajban kisütött tészta. Jellegzetesen csak úgy, mint a fánkot, forró olajban sütik ki és utána cukorba mártogatják. Az eredeti churros elkészítéséhez nem kell túl sok alapanyag, víz, liszt olaj és só.
A churros alapját egy lisztből, vízből és sóból álló massza alkotja. Amint a tészta elkészült, egy habzsákba vagy egy henger alakú fém eszközbe teszik, aminek alján csillag alakú forma található. A tésztát nyomó fedővel átpréselik az eszközön. Az így kapott tekergő csillagcső alakú tésztakígyót 15-30 centiméteres darabokra szétvágják. Ezután a már megformázott és méretre vágott tésztát forró olajban helyezik. A sütés során néhányszor meg kell fordítani, eleinte vigyázni kell, nehogy szétessen, vagy megnyúljon. Nem igényel túl sok időt, gyorsan, fél perc alatt elkészül. Ez után készítési formája válogatja, van, ahol felakasztják és így csöpögtetik le az olajat, de a legegyszerűbb megoldás, hogy sütés után papírtálcára helyezik. A churros formája is változó, lehet egyenes, hajlított kifli alakú, de van, ahol feltekerik, mint a kakaós csigát.
Érdekesség, hogy a churros csillag alakja valószínűleg nem véletlen, mivel az egyenetlen tészta felületnek köszönhetően a hőkezelés- sütés – közben az olaj megtapad rajta, ez által kevésbé tud kirepedni.
A churros ízesítése
Mivel Spanyolországon kívül még rengeteg országban készítik, Portugáliában, Franciaországban, Latin-Amerika országaiban, a Fülöp-szigeteken, Belgiumban, Argentínában és az Amerikai Egyesült Államokban, így a világ egyik legelterjedtebb finomsága. Ez által ahány ország, annyi szokás és annyi ízesítés. Az alaprecept szerint semmi mással nincs ízesítve, csak a kisült tésztát cukorba hengergetik és már kész is van. Ettől függetlenül rengetegféle ízesítési formája létezik. Készítik csokoládéval, karamellel, töltik vaníliával. Mexikóban például kicsit zsírosabb formában készítik, és fahájjal szórják meg. Chilében egyszerűen csak porcukrot szórnak rá és főleg street-foodként, az utcán sétálva fogyasztják. Panamában is igazi utcai édesség, viszont ott sűrített- már előre cukrozott- tejjel ízesítik.
Hazánkban is ismert édesség, mi leginkább a spanyol vonalat követjük. Annyira még nem terjedt el, mint a hagyományos fánk, viszont már sok helyen lehet kapni. Találkozhatunk vele utcai árusoknál és van külön erre specializálódott Food Truck is, amivel ha összefutunk- nem szabad kihagyni. Hogy nálunk mivel ízesítjük? A legjobb válasz, hogy mindennel. Esszük cukrosan, lekvárosan, csokoládéöntettel, vaníliaöntettel, nutellával és valójában minden édes öntettel, ami eszünkbe juthat, még az amerikai juharszirupos változat is falnivaló finomság.
A Churros eredete és történetei
A churros eredettörténete kicsit homályos és leginkább találgatásokon és elképzeléseken alapszik. Több teória és történet született megjelenéséről és elterjedéséről, köztük érdekes mendemondák is.
A kapitány története
Az egyik elmondás szerint egy portugál kapitány, aki eljutott Kínába, látott a kikötői piacon hasonló sült tésztát. Mikor megkóstolta, igencsak ízlett neki, ezért megbízta a martalóc matrótzait, hogy az éjszaka leple alatt fogják el a kínai árust és hozzák a fedélzetre. Mikor az emberei beállítottak a mit sem sejtő megrémült árussal, leültette őt a díszes kapitányi kabinba. Elővette több tengert és több csatát megélt fényes kardját, a magasba emelte, mint aki le akar sújtani a szerencsétlenre. De a mozdulat megakadt a levegőben és a helyett, hogy lecsapott volna, szép lassan az árus ölébe tette a kardját és ez után még egy palack portugál bort és néhány csillogó ékszert.
Az árus nem tudta mire vélni a kapitány cselekedetét, csak amikor előhozakodott a kérésével, mégpedig a piacon megízlelt, sült tészta receptjét kérte tőle. Az árus persze első ijedelme után nagyot nevetett és elfogadta a cserét. Így jutott a kapitány a recepthez, ami nem is a churrosé volt, hanem egy ,,youtiaoét” nevű kína sült tésztáé. A kapitány a hazaúton többször is elkészítette az édességet és közben tökéletesítette is. Ahány helyen kikötöttek, annyiféle édességgel próbálta ki.
Mire megérkeztek Portugáliába, majdnem a mostani formájába készítette a churrost. Nagyon gyorsan elterjedt a híre és végül nyitott is egy kis boltot, ahol minden nap hosszú sorok álltak a csodálatos édességért. A kapitány befektetése megtérült, meggazdagodott az édességből és közben el is terjedt.
A spanyol pásztorok esete
Egy másik felvetés szerint a churrost a spanyol pásztoroknak köszönhetjük. A pásztorok hosszú hónapokon keresztül járták a hegyeket. Alig-alig tudtak hazatérni, hiszen folyamatosan vigyázniuk kellett a nyájra. Eleinte még az otthonról hozott ételekkel tudták teletömni a hasukat, de az idő múlásával megcsappant az ételkészletük. Saját maguknak kellett alapanyagot szerezni és elkészíteni az ételt. Hús híján ugyan nem voltak a nyájnak köszönhetően, de egyéb sem volt egy idő után. Hiányzott nekik az otthon melege, a meleg kenyér illata és ropogós íze, de a hegyek között bóklászóknak- a nagy semmi közepén- nem állt rendelkezésükre kemence. Ezért a pásztorok kitalálták, hogy tüzet raknak és megpróbálnak nyílt lángon kenyeret sütni.
Ez persze lehetetlen feladat volt, de azért valamit mégis sikerült nekik, mégpedig egy gyorsan kisült, hosszúkás tészta formájában, ami a hidegben melegítette is őket. Egy idő után egyre jobban sikerült a tészta és hazatérve is elkészítették. Az otthon található cukorba hempergették, hogy még jobb legyen, így egy idő után már tudatosan készült a finomság és kialakult a churros. #
Szerző: Budafoki Tamás
Fotó: Pixabay
