Persze nem csak a bogrács az egyetlen főzőalkalmatosság a szabadban, de a bográcsolást nincs az a hazai sütni-főzni szerető, aki kihagyná a nyári szabadidő alatt. Így nem csoda, hogy a közösségi amatőr főzőversenyeken készült étkek java részét bográcsban készítik. No de inkább, magáról a főzőversenyek kapcsán, osztanék meg pár gondolatot egy most lezajlott eseménnyel kapcsolatban.
II. St. Hubertus főzőverseny
Van szerencsém ennek a nagyszabású, jó hangulatú és full amatőr versenynek a zsűri elnökének lennem, amit most már reményeink szerint évente rendez meg a Kaposvári SHE és a Megyei Horgászegyesületek Szövetsége. Jövőre a tervek szerint már csak halas ételek versenyeznek, viszont az idén még volt mindenféle étek. A pontozás összetett és súlyozott. A tálalást, az állagot, az ízt értékeljük és külön még a fűszerezettséget. Nálam pluszpont, ha zöldfűszerekkel készül az étel. De most szakadjunk el kicsit az aktuális versenytől.
Mit főznek a bográcsos versenyeken?
A bogrács általában valamilyen pörköltet tartalmaz. Ezt felfoghatjuk hagyományőrzésnek, viszont nem ad örömre okot, hogy általánosságban elmondható, hogy nem használják ki a bogrács nyújtotta lehetőséget. A gázpalackos hőadás véleményem szerint meg se közelíti a fa adta körbeölelő hőt. Talán még ez az egyik kisebb hiba. A bogrács legnagyobb előnye, hogy szinte teljes felületén egyenletes hőt képezhetünk, és így többek között a pörköltnél is a leglényegesebb íztúrbóval élhetünk: a pörzsanyaggal.
Nem koksz, hanem pörzsanyag
A pörzsanyag valójában egy esszenciális ízbomba. A bogrács kiváltképp alkalmas az előállítására. A lében lévő szárazanyagok, fűszerek, húsmorzsalékok és pépes zöldségrostok zsiradékkal átpirult elegyéről beszélünk – a pörkölt esetében. Nem kell megijedni a pörzsanyag színétől, az állagától, a végső felfővéskor szépen beleforgatjuk, befőzzük a lébe. Ha elkövetik a bográcsolók a pörkölttel szembeni legfőbb bűnt, hogy nem pörkölés és vékony lén párolás egymást követő szakaszos folyamatát végzik (hanem csak egy bőlében főzik), úgy nem fog pörzsanyag képződni. Fontos! Ne fölösleges zsiradék hozzáadással „védjük” ételünket a kozmálástól! Igenis, tessék ott lenni a bogrács mellett, kavarni, mozgatni az ételt, odafigyelni! Főzzenek, ne pedig csak odarakják az ételt! A szaft nem zsír.
A hal az más tészta
A bográcsos halászléről van szó, és most tényleg mindegy, hogy bajai, tiszai, dunai vagy bármilyen. Mint valamennyire hozzáértő és szakkritikus, máshogy ítélem meg az elém kerülő halászlevet. Természetesen a legfontosabb az íze. A hétköznapi konyhánkban körülbelül eddig terjed ki az elvárásunk, de tovább kell menni! Higgyék el, ha a tálalás, az állag, az alapanyagokra való külön figyelés, a hőmérséklet nagyban befolyásolja az ízélményt is, nem beszélve az étkezés közösségi voltából eredő ősi érzetről. A halászlének (típustól függetlenül) forrónak, a levének egyneműnek és selymesnek kell lennie, a halbetétek inkább ruganyosak, nem szétfőttek, a színe csakis szemet gyönyörködtető élénk piros lehet, mint a pörköltek nagy részénél, hiszen paprikás ételről van szó.
Hajrá!
A tavalyi St. Hubertus főzőversenyen sokat beszélgettem a csapatokkal és próbáltam további tanácsokat adni a bográcsolással kapcsolatban. Úgy vettem észre, hogy határozottan javult a mostani versenyre az ételek minősége, így az első három helyezésen túl különdíjakkal is méltán lettek jutalmazva a csapatok.
Arra szeretnék bíztatni minden bográcsolót, hogy főzzön minél többször (jó alapanyagokkal), és ha az eddigi receptúrán nem is okvetlen változtatva, de a technológiákat próbálgatva.
A lényeg, hogy barátokkal, közösségi élményként minél többször rottyanjon az a bogrács, egyre jobban fog sikerülni, és bátran vegyenek részt az amatőr főzőversenyeken!#
-Pupa-
