Elképesztő, hogy a mi magyar szakácsaink, cukrászaink mennyit adtak és adnak a világnak. Az almás rétes volt az egyik, ami világhírűvé lett és még Párizs is megismerte.
Léteznek ételek, amelyeket több száz évvel ezelőtt ugyanúgy készített egy szakács és háziasszony, mint most, majd tette le az asztalra elénk. Van benne valami misztikus, valami csodaszerűség, hogy a mai rohanó életmódunkban mégis meg tudtunk őrizni egy ételt, receptet. Vigyázunk rá, népszerűsítjük, szeretjük, és akár a külföldi vendégeinknek, barátoknak is megmutatjuk.
Az almás rétes világnapja – június 17.
Amit ma ismerünk rétesformát, az Osztrák-Magyar Monarchiában alakult ki. Ebből kifolyólag igen magas rangot is kapott, mint desszert. Mi sem bizonyítja jobban, minthogy a 19. század végére nem volt ünnep rétes nélkül, és külföldön is felfigyeltek rá. „Rétes Hongrois” – így jelent meg a párizsi Ritz Hotel étlapján, amihez Magyarországról hozatták a kiváló minőségű lisztet és a szakácsokat is.
Az almás rétest egy szerzetes naplójának köszönhetjük
A 16. században még csak külön lapokból állt a rétes, amit többnyire háziasszonyok készítettek. Lesütöttek 10-12 lapot egyszerre, összetörték kisebb-nagyobb darabokra, megszórták porcukorfélével és felszolgálták. A töltelék és a feltekerés a 17.századra érkezett meg, többnyire a Habsburgokhoz. Mindezt a bécsi Városi Könyvtárban találjuk meg egy hosszabb leírással. Ezt követte a 19. század, amikor már a paraszti konyhában is gyakori volt a réteshúzás, amit korábban csak az uralkodói és nemesi körökben ismertek. A búza, ezáltal a liszt sokkal inkább termelhető volt, aminek magas sikértartalma kiváló volt ahhoz, hogy igazi, hajszálvékony rétestésztát nyújtsanak. A paraszti konyhában is többségében keresztelőkön, menyegzőkön, nagyobb ünnepségeken készítették. Az 1975-ben talált rétes recept Simai Kristóf piarista szerzetesnek köszönhető. Simai Selmecbányán töltötte szolgálatát, és lejegyezte a tejfeles rétes receptjét, amit akkor még rizskásával, túróval, almával és mákkal töltöttek meg. Ebből a legnépszerűbb az almás-mazsolás lett világszerte.
Az almás rétes társai a világban
Különböző országok különböző rétesvariációival találkozhatunk, ha utazunk és gasztrokalandozunk. A cseh, lengyel, szlovák, szlovén nemzet a štrudl, štrudelj szavakat használja rá, és többségében almás-fahéjas, káposztás, túrós rétest találunk, de kóstolhatunk már húsosat, spenótosat és céklásat is. A phyllo Görögországban jelenti a nagyon vékonyra nyújtott rétestésztát. A törököknél a baklava ugyanebből a tésztaféléből készül sok mézzel, tört magvakkal. A szerbeknél a gibanica sajttal, túróval töltve, ami hasonlít a burekhez Horvátországban. A rétestészta tehát nagyon univerzális, a lényeg azonban: a töltelék sok legyen, a tészta pedig kevés, de roppanós.
Bűn, ha nem mi nyújtjuk az almás rétest?
Egyáltalán nem. A rétesnyújtás szép és nemes feladat, de olyan idő- és gyakorlatigényes, hogy manapság igen kevés háziasszonynak marad minderre ideje. A hölgyek munkába járnak, háztartást vezetnek, gyerkőcöket nevelnek, a nagymamák pedig nem minden esetben nyújtják már a rétest. Több megoldás is van erre, hiszen rétest ennünk viszont muszáj. A kész tésztát is megvehetjük, tölthetjük. Egy titka van, hogy nagyon alaposan zsírozzuk, olajozzuk minden részét. Amikor azonban még egyszerűbb megoldásra van szükségünk, kész réteseket is rendelhetünk a vasárnapi ebédünk végére. A siker egészen biztos, hogy garantált.#
