Ritkán adódik olyan lehetőség, hogy igazán autentikus helyről és séftől ismerjük meg egy-egy étel kultúráját, fortélyait. Most lehetőségem nyílt minderre, és a legfontosabb kérdésekre választ is kaptam.
Seiichi Kusumoto Japánból származik, mesterségét pedig 15 éves korától tanulja. Osakában majd Hirosimában dolgozott és fejlesztette tudományát, amit a világ legjobb ételeinek városaként emlegetnek. Kíváncsisága Budapestre is elrepítette, ahol végül megalapította első, saját sushi éttermét, a Sushi Seit. A vezető séf nem beszél magyarul és angolul sem, ezért a válaszokat japánul, majd angolul is megkaptam. Így született meg ez az interjú, amit a Magazinunk követői már magyarul olvashatnak.
Mit érthetünk Japánban azalatt, hogy a sushikészítés egyfajta misszió?
„A sushi Japánban több, mint 1200 éves múltra tekint vissza. A rizst eredetileg csupán tartósítás céljából használták az ételhez, hiszen a sushi-íz erjesztéssel jött létre a rizs segítségével. Az 1800-as évekből, Edo-ból származik, a mai Tokióból, ami gyorsan a hétköznapi emberek kedvencévé vált. Megszülettek a sushi- szakácsok, akik kifejezetten erre specializlódtak és kitanulták a mesterség minden csínját-bínját. Igen, mesterséggé vált, annak ellenére, hogy egy egyszerű főzési technikának tűnik. A sushi azonban egy részletgazdag étel, ami rendkívül szép és ízeiben a lehető legjobb összeállítást igényli a tenger gyümölcseivel, édes sushi rizzsel és a különböző növényi alapanyagaival. Az a cél, hogy az egyszerű, ám kizárólag friss alapanyagokbó,l még nyersen, a maximális ízt hozzák ki az összetevőkből. Azt gondolom, ez nem más, mint művészet, amit egy hagyomány kísér.”
Hogy képzeljünk el egy autentikus sushi vacsorát, éttermet?
„A hagyományos sushi éttermekben egy látvány pult, konyhasziget van a helység közepén. A sushi szakácsok e mögött állnak és minden egyes vendég kívánságát, kérését külön teljesítik. Az ügyfél közvetlenül a sushi szakácstól kéri a kedvenc fajtáját, de előtte kiválaszthatja hozzá az előtte elhelyezett hűtött vitrinben sorakozó friss tenger gyümölcsét. A nigirizushi esetében a sushi szakács általában fatáblán (ún. „Geta” -án) szolgálja fel az ételt a vendég előtt. Mindenki csupán annyit rendel, akkora értékben, amennyit egyszerre el tud fogyasztani, és miután megette, csak azután rendel újra, ha még éhes maradt. A sushi nagyon jól illeszkedik a szakéhoz, és amikor együtt fogyasztják, az íze még hangsúlyosabb, ízletesebb lesz az ételnek. Azt látom, hogy alapvetően a sushi éttermek a sushit és miso levest kínálják első sorban a vendégeknek, de a kínálat egyre inkább bővül. Ami egyre népszerű az a futószalagon kínált sushi, amit a sushi séfek folyamatosan töltenek fel, a vendégek pedig körbeülik, kóstolgatják. Úgy hívják „Kaitenzushi” (szállítószalagos sushi), ami azért is népszerű, mert egyszerű megoldás az étterem számára, és nem utolsó sorban gazdaságos is. „
Mi a séf kedvenc alapanyaga, amit szívesen fogyaszt és használ is a konyhában?
„Az én kedvencem alapvetően a lazac, akár nyersen fogyasztva vagy grillen egy kis sóval meghintve. Ami viszont az abszolút kedvenc, az a Kindmedai. Egyfajta berilloid hal, amit szójaszószban cukorban, mirinben (rizsbor) és szakéban párolnak meg. A probléma csupán az, hogy Magyarországon sajnos ez nem kapható.”
Melyek a legnagyobb hibák, amit elkövetünk Magyarországon a sushi-készítést illetően?
A halak frissessége egy sushinál elengedhetetlen. Sajnos Magyarországon ennek beszerzése nem olyan egyszerű, sőt sokszor nagyon nehéz. Japánban viszont a séfek kora reggel kimennek a piacra és kedvük szerint válogathatnak az éppen frissen kifogott, vagy pucolt halak közül. Az egyik nagy kihívása a sushikészítésnek a friss hal beszerzése, de a másik, hogy frissen is tartsuk mindaddig, amíg a vendég szájába nem ér a falat. Nos, sajnos ez Magyarországon a legnehezebb feladat nekem.
Mit javasol a sushi séfek számára jó tanácsként? – a 3 jó tanács.
Ízesítés: Úgy gondolom, a friss halak fogyasztásakor jobb, ha a wasabit közvetlenül a friss halra tesszük, majd ezután adjuk csak a szójaszószt hozzá, vagy mártogatjuk bele. Teljesen más, mintha a kettőt összekevernénk, és egyszerre használnánk. A szójaszószt csak az összetevőkre szabad tenni, a rizsre soha sem. Ha szójaszószt adunk a rizshez, a lágyan préselt sushi rizs kiváló savassággal, keménységgel, tökéletes tapadásával összeomlik és nem is lesz annyira finom.
Hűtés: Ha csak egy rövid ideig is a sushit hűtőszekrényben tároljuk, a rizs akkor is megkeményedik, ezért jobb, ha inkább nem is hűtjük, vagy csak minimálisan. Elkészítés után minél rövidebb az útja, annál jobb, és csupán a megadott hőmérsékleten hűtsük, ha már összeállítottuk az ételt.
A hal frissen tartása: A magyar sushi szakácsok számára a legfontosabb tanácsom viszont mégiscsak az, hogy hogyan lehet a halat frissen tartani az utolsó pillanatig. Ha kézzel készítjük a sushit, általában vizes kézzel dolgozunk. A víz viszont nem mindegy, hogy milyen. Az én javaslatom, hogy 10 ml ecethez 200 ml vizet adjunk. A sushi rizs nem lesz savanyú, és így könnyebb lesz a halat frissen tartani. Néhány szakács sok vizet használ annak érdekében, hogy a rizs ne ragadjon a kezéhez, de így a rizs elveszíti ízességének egy részét, ezért szerintem jobb, ha a vízmennyiséget minimálisra csökkentjük.