A vendéglátósokon kívül a színészek és az előadóművészek azok az emberek, akik a szokványostól eltérően töltik az év végi ünnepeket. Elek Ferenc korunk meghatározó színésze, pályája korosztályokon túlívelő. Egyénisége és karaktere révén rengeteg karaktert formázott már meg. A színészi tehetsége már fiatal korában kiderült és már 12 éves korában felfedezte őt a szakma. Horváth Ádám karolta őt fel annak idején – aki a Szomszédok teleregény írója volt- és innentől kezdve indult be színészi pályafutása. Eleinte amatőr színjátszó csoportokban csillogtatta meg tudását, járt a Nemzeti Színiakadémiára, majd harmadjára felvették a Színművészetire. Zsámbéki Gábor volt a tanára és később ő hívta meg a Katona József Színházba, ahol azóta is játszik.
Színes színész
Azon szerencsés színészek közé tartozik, akik a szakma minden aspektusát művelik és kipróbálhatták. Az összes műfajban otthon érzi magát, hiszen szerepel színházban, tévében, rádióban és szinkronban. Ugyan ezek a műfajok más-más felkészültséget és más jellegű koncentrációt igényelnek. Elek Ferencet szereti a közönség. Ennek a legegyszerűbb oka, hogy emberként és embereknek játszik, beleéli magát akár a pozitív akár a negatív szerepekbe és különleges humorérzékkel tudja megformálni az általa eljátszott karaktereket.
Elek Ferenc igazi karakterszínész
A Katona József színházban a szerepek széles skáláját játszotta már végig, de alapvetően karakterszínészként ismerik. Anyaszínházán kívül rendszeresen vállal feladatot független, alternatív társulatokban is.
Szakmájából adódóan különleges életet él, hiszen egy színész időbeosztása teljesen eltér az átlagostól. Pontosan így zajlik az év vége is számára, de rendkívül fontosnak tartja az egyensúly megtartását, a munka és a magánélet között.
– Hogyan zajlik számodra az év vége?
– Gyakorlatilag meg sem álltam május óta. Volt rengeteg színházi munka, forgatások. December 22-ig volt előadásom és 23-26-ig gyakorlatilag a családdal vagyok. Általában az a menetrend ilyenkor, hogy kisfiam 23-tól velem van, onnan 24-én édesanyámhoz, illetve a fiam anyukájához megyünk át. Aztán van egy kis elvonulás, egy kis relaxálás- amikor feltöltődöm, és 26-án már megyek be a színházba játszani.
– Ez azért ez nem egy hétköznapi menetrend
– Valóban nem az, de én ezt szeretem. A mindenem a színpad, a munkám a színjátszás- és nem is tudnék élni nélküle. Ez egy olyan életritmus, amit ha az ember megszeret, egy egész életen át tartó szerelem. Talán hasonlítható a gasztronómiához is hiszen a séfek is addig művelik a szakmájukat- minden nehézség ellenére- mint mi, színészek. Én úgy élem meg az év végét, hogy igazából minden ünnep jó dolog és számomra minden nap karácsony- amikor a kisfiammal vagyok.
– Szereted a jó ételeket. Felmerül a kérdés: készíted is őket?
– Be kell vallanom, hogy én nem igazán tudok főzni. Azt nem mondom, hogy nem szeretnék főzni, inkább azt, hogy ez még hátra van az életemből. Biztos el fog jönni az a pont, mikor kezembe veszem a fakanalat. Inkább a fogyasztói oldalt szeretem erősíteni, mivel a jó ételeket kifejezetten kedvelem. Ha most megkérdeznéd mi a kedvencem, nehezen tudnék rá válaszolni. A kulináris élmények véleményem szerint nagyon fontosak, mivel nem csak a testet, de a lelkünket is táplálják. Jó magyar szokás szerint, ha már kell mondani valamit- a jó töltött káposztát például imádom, az minden mennyiségben jöhet. Az ünnepek alkalmával persze bőséges asztalokon ott van minden, mi szem-szájnak ingere, a tradicionális fogások mindent visznek, de előszeretettel fogyasztok különlegességeket is.
– Van olyan étel amire azt mondod, hogy nem eszed meg?
– Egyetlen ilyen étel, vagy inkább alapanyag van, amiből nem eszem. Az pedig a hal. Valahogy számomra ez nem jön be. Persze tudom, hogy főleg karácsony és év vége táján nagyon sokan ezt fogyasztják, de nálam ez az egy van, amit nem preferálok. Úgyhogy minden jöhet, csak hal ne legyen.
– Mennyire nyomja rá a bélyegét az elmúlt Covid-járvánnyal sújtott időszak a szakmádra?
– Ahogy szinten mindenre, a színházi világra sincs jó hatással a helyzet. Hála istennek a Katona József színház nagyon szépen halad és nincs okunk a panaszra. Ahol vendégként játszom, ott azért visszafogottan működik, de ez tényleg egy nehéz időszak, és tényleg megértem a nézőket. Ugyan akkor meg meglepődve tapasztalom, hogy a „plázák” tömve vannak emberekkel, vásárlókkal. Sokszor nem is értem ezt a helyzetet. Jó lenne, ha a kultúra is olyan fontos lenne a tömegek számára, mint a bevásárlás. Nem beszélve arról, hogy ebben a covid sújtotta helyzetben nagyon sokan viselkednek szerintem felelőtlenül. Saját vonatkozást is tudok mondani. Három oltáson túl vagyok, de februárban én is elkaptam, kórházba is kerültem. Szerencsére túl vagyok rajta és teljes erőbedobással dolgozom és természetesen várom az ünnepet, az ünnepi lakomákat.
– Az év végét, illetve az év elejét hogyan látod, mikor lehet téged látni a színpadon?
– A két ünnep között minden este van fellépésem. Szilveszterkor nem játszom, az inkább a lazításé lesz. A jövő év kapcsán, már tizedikén elkezdünk próbálni a színházamban, egészen március végéig, akkor lesz a bemutatója Spiró György Főtitkárok című darabjának, Zsámbéki Gábor rendezésében. Aztán még alakulni fog a további időszak.
Szerző: Budafoki Tamás
Fotó: Wikipédia, Elek Ferenc, Pixabay