A kolbász igazi magyar virtus, amit szinte mindenki előszeretettel fogyaszt. Ha előkerül egy méretes darab, szinte azonnal ráharapnánk!
Fotó: Pixabay
Kolbász, ami mindenkinek más
Abban biztosak lehetünk, ha vidéken járunk és nyitott szemmel keressük a kolbászt, kétséget kizáróan bele fogunk botlani a legjobba. Merthogy mindenkinek a helyi a legjobb! Ez természetes, hiszen a falusi életforma elengedhetetlen kelléke, aminek örökségét a mai napig sokan tartják. Talán kicsit az olaszok pizzájához vagy paradicsomához hasonlítható, olyan értelemben, hogy ahány ház, annyi szokás, és mindenki a sajátjára büszke, csak úgy, mint a kolbászok esetében. Érdekesség, hogy a magyar kolbász szó, legalább is a tudományos vélekedés szerint, a sok száz éves magyar-szláv nyelvi érintettségű.
Fotó: Pixabay
Nincs tökéletes és eredeti, csak jó kolbász
Ha a legjobbat keressük, és alapos kutatómunkát végzünk kolbászfronton, rá kell döbbeni, hogy nincs olyan, hogy legjobb. Egyszerűen azért, mert az alapanyagok változatossága, a fűszerezés sokszínűsége, és az elkészítési módok több szálon futnak. Ehhez még hozzá kell tenni az ízlést, a szokásokat. Persze vannak kolbászszakértők, akik rengeteg kóstoláson is túl vannak, viszont egyértelműen egyikre sem húzhatjuk rá a legcsodálatosabb titulust. Vannak persze alapvető ismérvek, alapszabályok, és az megállapítható, ha valamelyik termék, mondjuk úgy, túl egyszerű, vagy éppen silány minőségű. Fontos az is, hogy maga a kolbász nem csak magyaros termék, mivel a világon szinte mindenhol készítik, rengetegféle változatban.
Fotó: Pixabay
Mi a kolbász?
A Magyar Élelmiszerkönyv leírása szerint a kolbász különböző (legfeljebb 38 mm, vastagkolbász esetén 38-55 mm közötti) átmérőjű, természetes vagy mesterséges burkolatba töltött termék. Különböző szemcseméretűre aprított friss húsból, sertés, marha, baromfi, vad, illetve más vágóállatból készül. Továbbá szalonna, baromfizsiradék, vagy marhafaggyú található benne. Tartalmazhat jelleg- és ízkialakító anyagokat. Amit a leírás szerint nem tartalmazhat, az a felhasznált állat rekeszizma és a rágóizom. A kolbászok tartósítását füstöléssel, majd azt követő szárításos érleléssel végzik, illetve úgynevezett gyorsított szárításos érleléssel (érlelésszabályozóval) végzik. A szárításos érlelés esetén az érlelés idejétől függően kapja meg a termék a félszáraz, vagy száraz kolbász elnevezést.
Fotó: MATUSZVAD
Ha találunk egy kedvünkre való tökéletes kolbászt, vigyázni kell rá! Ezért nem mindegy, hogyan tároljuk. Persze attól függ, meddig szeretnénk. Ne fagyasszuk! Nagyon fontos, hogy számára az ideális hőmérséklet a 12-15 fok, mindenképp sötét hely, illetve óvni kell az oxidációtól! Ezért választották eleink a pincét.
Amit nem szívesen tapasztalunk a kolbásznál
Az igazán jó kolbásznak semmiféle körülmények között nem lehet mellékíze! Kellemesen fogyaszthatónak, „harapósnak” szeretjük, kissé lágy, de nem kenhető állagú. Az sem teszi szerethetővé, ha nagyon ki van szárítva. Sem a túl fűszerezettet, sem az íztelent nem kultiváljuk, és előnyére válik, ha hozza az alapanyag jellegzetes aromáit. Az egyik leginkább sérelmezhető egy kolbász esetében, ha inat, ehetetlen porcot tartalmaz. Kifejezetten elszomorító az ízfokozó, mesterséges aroma, pláne színezőanyag.
A mi kolbászunk
A kolbász általában sóval, borssal, fűszerpaprikával és egyéb fűszerekkel készül. A kolbászfélék füstölése nálunk hagyomány, de Európa legtöbb részén elterjedt szerves része az európai konyhának. Bár a kolbásznak komoly hagyományai vannak, mégis az igazán hagyományos magyar kolbászról a 18. század óta beszélünk, mivel akkor terjedt el szélesebb körben az egyik legfontosabb mai összetevő, a fűszerpaprika. Ha azt mondjuk, hogy a mi kolbászunk, akkor leginkább házi termékre gondolunk. Leginkább sertéshúsból készül, és a keverési módok számtalan variációja létezik.#
Fotó: Pixabay
