Vitathatatlan, hogy az ünnepi asztalon fontos szerepe van hazánkban a pontyból készült ételeknek. Talán ez az egyetlen olyan halfajta (sajnos), amit mindenki ismer, mivel könnyen hozzáférhető. Évszázadok óta tradicionális alapanyaga a magyar konyhának és rengeteg recept áll rendelkezésünkre. A ponty patkót igazi „hungarikumként” lehetne aposztrofálni.
‘Pontyosan’ így van
A ponty a sugarasúszójú csontos halak közé tartozó típusfaj. Érdekesség, hogy eredeti őshazája Ázsia, valamint Európa keleti fele, de tenyésztési céllal máshova is betelepítették, így ma már gyakorlatilag minden földrész édesvizeiben megtalálható. A ponty szó eredete körül a mai napig viták folynak, népi elnevezései az aranyhasú, babajkó, duna ponty, feketeponty, karcsú ponty, nádiponty, nyurgaponty, potyk, pozsár. Hazánkban mérsékelt égövi alföldi vidékek tipikus hala, mely a tavakat és lassú vizű folyókat kedveli. Az európai ponty leggyakoribb vad változata a közönséges tőponty, jellegzetessége, hogy a háta többnyire magasan ívelt. Bőrén változó mennyiségű pikkelyt visel, ami miatt sokan kedvelik a konyhai felhasználását, ezért a leginkább használt alapanyagok közé tartozik. A legkevésbé pikkelyezett a legismertebb fajta, a tükörponty, valamint a szinte teljesen pikkely nélküli bőrponty.
Jelenlétére nádasok közelében és nyílt vizeken is számíthatunk. Kedveli a vízinövények fiatal hajtásait, az árvaszúnyog-lárvákat, ászkarákokat, evezőlábú rákokat, de gazdaságokban a legkülönbözőbb növényi táplálékra is rászoktatható. Elsősorban a jól felmelegedő, iszapos aljzatú, álló és lassan folyó vizeket kedveli.
A ponty már az ókorban is kedvelt volt
Az első ismert tenyésztők a rómaiak voltak, akik a halat a Duna vidékéről telepítették be Itáliába. Európában a közönséges tőponty és alfajai lettek végül ismertek, amiket a mai napig fogyasztunk. A középkori Európában a ponty böjti eledelnek számított. A 19. században tenyésztették ki az európai tógazdaságokban a mai nemes pontyot, amelyet 1877-ben Észak-Amerikában is meghonosítottak. Ennek köszönhetően a ponty az egyik legszélesebb körben felhasznált halfajta lett világszerte.
Milyen a pontyhús?
A ponty húsa igen kedvelt, ez annak köszönhető, hogy kellemes, nem túlzó, de mégis kellően hozza a halízt. Aromáit nagyban az határozza meg, hogy milyen vízből származik, milyen étkezést folytat vagy éppen hogyan takarmányozzák. A sokak által emlegetett úgynevezett „iszapíz” az élőhelyét jelentő természetes, vagy mesterséges vízfelület tisztaságától függ. Ennek okán előtérbe helyezik a folyami pontyokat. Húsa makulátlan, jellegzetesen ponty ízű, színe pedig a fehértől egészen a sárgáson át elmehet a barna árnyalatokig. A nagyobb és idősebb példányok zsírosodásra hajlamosak és kissé szálkásak.
Miért szeretjük a pontyot?
Kétségtelen, a ponty a legnépszerűbb halunk. A legtöbben ebből készítik el szentestén a megszokott családi menüt. Körülbelül a háztartások 60%-ban halászlét, 40 százalékban pedig a rántott halat, pontypatkókat készítenek belőle – a sült hal paprikás lisztben-, de egyre jobban terjed a grillezett ponty és sokan halsalátát raknak össze belőle. A előnye, hogy egészségügyi szempontból különösen értékes, mivel könnyen emészthető, magas fehérjetartalommal – megfelelő nevelés mellett – alacsony zsírtartalommal rendelkezik.
Jótanácsok a pontyhoz
Minőségének megőrzése, legfőképpen tárolásának körülményeitől függ. Frissen feldolgozva hűtőszekrényben, egy nap után felhasználandó, mélyhűtőben fagyasztva négy hónapig tárolható. Fagyasztás után mindig hagyjuk magától felolvadni, mossuk le hideg vízben és töröljük át. Ha felhasználása előtt kis citromlével bedörzsöljük, emelhetjük vele az ízélményt. A pontyhús érzékeny a fűszerekre, azért nagyon óvatosan bánjunk vele, főleg a sózással!
Ha nem szeretnénk bíbelődni bontásával, előkészítésével, érdemes használni a már előre elkészített kereskedelmi forgalomba kapható pontypatkókat, amit a MATUSZ -VAD-nál a partnerek rendelkezésére áll. Előnye, hogy gyorsan elkészíthető, és minden esetben megkapjuk az állandó magas minőséget. Ez célszerű a vendéglátó szektor és a háziasszonyok számára is.
