Van az úgy, hogy időhiányban szenvedünk, és egyszerűen lehetetlen küldetés a főzés. No nem azért, mert nem tudnánk ételt készíteni, és általában a kedvvel sincs gond – csak ott van az a fránya időfaktor. Igába szorított minket az óra ketyegése, és minduntalan arra eszmélünk fel, hogy valamit megint nem tudunk megcsinálni. Viszont ettől függetlenül a korgó gyomor felettébb jellegzetes morgása bizony figyelmeztet minket arra – táplálkozni kell! Ha még ezt a tényt figyelmen kívül is hagyjuk, akkor meg a család, a barát, vagy éppen a barátnő jelzi felénk éhségét.
Mit tehetünk, ehetünk
Az élelmiszerboltokban, nagykereskedésekben már se szeri, se száma az egyszerű, úgynevezett fast foodoknak, gyors ételeknek, amivel persze kevésbé kell bajlódni. Jobbára össze sem maszatoljuk velük a kezünket. Ezeknél az ételeknél viszont érdemes alaposan átböngészni a címkét, mit is rejt a csomagolás. Kétségtelen, hogy kevés friss és minőségi alapanyagot, márpedig a szervezetnek erre lenne szüksége. Csakis akkor lehetünk biztosak abban, hogy tápláló, megfelelő tápértékkel rendelkező étel kerül az asztalra, ha teszünk érte. Tökéletes friss alapanyag és némi munka azért kell hozzá. A kérdés mégis az, hogyan is tudunk gyorsan, egyszerűen megfelelő ételt készíteni. A választ már régóta tudjuk, mert az nem más, mint a szendvics!
A lusta nemes esete
Már sokan írtak a történetről, melynek köszönhetően szendvicsek garmadája áll rendelkezésünkre a világ minden pontján. Az egész egy kártyapartival kezdődött, de ne fussunk ennyire előre. Adott ugyanis egy angol nemes, akit karrierje komoly pozíciókkal látott el. A lord Cambridge-ben végzett tanulmányaival, aztán úri hóbortja és vagyona révén évekig csak utazgatott a világban. Tulajdonképpen semmit nem csinált, de azt elég jól. Aztán miután hazatért, úgy gondolta, egy pálya lehet neki megfelelő, az pedig a politika. Annak rendje és módja szerint bele is vetette magát, és azt is jól csinálta, mivel nemsokára komoly pozíciókat tölthetett be. Elfoglalta helyét a Lordok Házában 1748-1750. között, majd 1763-ban az Admiralitás Első Lordja lett, mint haditengerészeti miniszter. Itt azért fel tudta használni az utazgatásai során összegyűjtött tapasztalatait és kapcsolatait. Ide tartozik, hogy több szigetet is elneveztek róla. Aztán volt még Legfőbb Postamester és Külügyi Államtitkár.
Az úriembert úgy hívták John Montagu Sandwich grófja
Zaklatott magánélet és a szenvedély létrehozta a szendvicset
A politikai karrier ment neki, mint kés a vajban, viszont a magánéletében nem volt ennyire szerencsés. Ugyanis felesége első gyermeke születése után agylágyulást kapott, és ugyan együtt maradt vele, de innentől már csak tengette életét a gróf birtokain. Persze ezt egy úriembernek is nehéz feldolgozni. Így aztán más élvezetek után nézett, mint a társasági élet, illetve a legnagyobb szenvedélye, a kártyázás. Mostani megfogalmazás szerint elég sok kétséges korrupciós ügyben felmerült a személye, és előszeretettel járt a botrányos hírhedt Hellfire Klubba. Az már nem is meglepő, hogy folyamatosan harcban állt az újságírókkal, akik ki akarták teregetni a szennyest. Később összejött egy színésznővel, akivel hosszan tartó kapcsolatából több gyermeke is született. Minden esetre a léha életmód, a kártyaszenvedély örökre megmaradt, és azt is mondhatjuk, szerencsére, mert így jött létre a szendvics.
Az első szendvics
Mivel folyamatosan kártyázással töltötte az estéit, és oly mohón élvezte szűnni nem akaró, szinte már őrült lelkesedéssel a játékot, hogy fel sem akart állni a parti mellől – megtörtént a szendvics feltalálása. Mivel a whisky és a szivar nem oltotta éhségét, arra kérte egy parti alatt a személyzetét, hogy két kenyér közé tegyenek valami húst, amit kártyázás közben el tud majszolni. Így is történt. Az első alkalom után szó szerint ráharapott a dologra, és minden egyes kártyapartinál felszolgálták neki ezt az ételt. Persze a többi úr is megéhezett, így szinte már a kártyaszeánszok kötelező elemévé avanzsált a két kenyér közé tett hús. Nyilván, mivel kedvében akartak járni a ház urának, egyre többször variálták a dolgot a szakácsok. Hogy ezek után a szendvics milyen gyorsasággal, és milyen úton terjedt el a világban, nem szólnak ismert dokumentumok, az viszont biztos, hogy roppant gyorsan! A szendvics keletkezését 1768-ra teszik.
Mi a szendvics?
Kinek mi! Ízlések, alapanyagok, elkészítési módok tömkelegét ismerjük. Alapvetően a szendvics két szelet kenyeret, vagy kettévágott péksüteményt jelent, ami közé húst, sajtot, zöldségfélét, vagy lekvárt töltenek. Felsorolhatatlan variáció alakult ki, és a világ minden táján ismert kifejezés.
Van világnapja is, november 3-án tartják a szendvics világnapját. Az ok egyszerű, John Montagu, Sandwich 4. grófja ekkor született.
A melegszendvics
A szendvics évszázados kultúrájának kibontakozása és annak számos fajtája tehát felsorolhatatlan, de innentől már csak egy ugrás volt a melegszendvics létrejötte. Végül is semmit nem kellett vele csinálni, csak megmelegíteni, megsütni és már készen is van. Az első „krok mösziőt” (franciául ropogóst jelent) 1910-ben a párizsi kapucinusok kezdték el készíteni. Ezek voltak az első melegszendvicsek.
Így végül is a szendvics az egyik legkedveltebb étel lett, mivel gyorsan elkészíthető, kényelmes, laktató. Valljuk be, a szendvicset a nap bármely szakában, bármikor szívesen elfogyasztjuk. Nem véletlen, hogy a gasztronómiai is felfedezte a benne rejlő lehetőségeket, illetve a már rendelkezésre álló lehetőségek révén fagyasztott formában is megtalálható, ami a háztartásokban és a vendéglátásban is óriási előnyt jelent!#