Ennél a fantasztikus ételnél bejön, hogy tradicionális és elképesztően finom. Az egyik alkotóeleme a burgonyagombóc, a másik pedig a tepertő. A két étel kombinációja igazi hazai virtus, mely bravúrosan kecsegteti az ízlelőbimbókat. Valamilyen formában mindenki fogyasztotta már, és akár az otthoni ebédlőasztalra tesszük le, akár egy étterem kínálatába helyezzük, elnyerhetjük vele vendégeink megbecsülését.
A gombóc nem ma kezdte gasztronómiai pályafutását
Valóságos ősi eledel, mivel Közép- Európában már évezredek óta hagyományos étel. Szerves része a kultúrának, melynek rengeteg változatát ismerjük. Már az újkőkorszakból is megmaradtak olyan leletek, melyek bizonyítják a gombóc létezését. Ezek Mondsee környékéről kerültek elő az ásatások során, amikor egy időszámításunk előtt 2500 -1800 -ban lakott cölöpfalut tártak fel. A megtalált leletek azt bizonyítják, hogy a kutatók elméletei szerint a különféle alapanyagokat, például kását, gombóc formára gyúrták már akkor is. Vélhetően fogyasztották magában, vagy kiszárították, hogy tartósítani tudják, illetve ettek hozzá különféle húsokat, gyümölcsöket, zöldségeket. Az is előfordulhatott, hogy összegyúrták és megtöltötték.
Mivel egyszerű étel, gyorsan elterjedt, viszont a gombóc fejlődése a lisztnek köszönhető. Gyúrtak kenyérből is, és a feltételezések szerint már akkor számos fajtája volt megtalálható az alpesi népek gasztronómiai repertoárjában. Tulajdonképpen azzal készítették, amit éppen találtak. Ahány ház annyi szokás, és még annál több variáció. Írásos emlékek leginkább a szerzeteseknek köszönhetőek, nagyjából ezer évvel ezelőttről, melyek arról számolnak be, hogy a kolostorokban rendszeres látogatók voltak a különféle gombócok.
Burgonyagombóc
A burgonya Peru és Chile hegyvidékén őshonos, az ott élők körülbelül 7000 éve fogyasztják. Európába a 16. században, Magyarországra 1650. körül jöhetett be bajor-osztrák közvetítéssel, de igazi elterjedése II. József magyar király adókedvezményeinek volt köszönhető. A burgonyagombócok persze csak a krumpli megjelenése és elterjedése után kezdtek teret hódítani. Körülbelül 200 éve váltak ismertté a Monarchiában.
A tepertő
A töpörtyű vagy népiesen tepertő, pörcögő, az étkezési célra felhasználható sertés zsírszalonnájának feldolgozása során, szilárd halmazállapotú zsír mellett, mondhatni melléktermékként keletkezik. A tepertő az egyenletes kockákra vágott szalonna kiolvasztott, összesült darabja. A tepertő a sütést követően is még sok zsiradékot tartalmaz. Készülhet tyúk-, liba- vagy kacsahájból is.
Frissen kisült, még meleg töpörtyű fogyasztható, friss kenyérrel, lilahagymával, és nyugodtan bevallhatjuk sokak nagy kedvence. Viszont, ha szendvicset készítünk, a töpörtyűkrém lehet a legnyerőbb választás. Ismert alapanyaga a tepertős pogácsának, sőt a húsiparban is használják, egyes készítményeknél.
Burgonyagombóc tepertőkrémmel
Az előzőekben kiderült, hogy a burgonyagombóc és a tepertőkrém tökéletes párost alkothat. A ledarált töpörtyű, azaz töpörtyűkrém például a szlovén gasztronómiában is fontos szerepet játszik. Az osztrákoknál disznóvágáskor, ahogy hazánkban is, a gombócok készítésénél a tiroli szalonnás gombóc alapjait használják. A tepertőkrémmel töltött burgonyagombóc rendkívül sokoldalúan felhasználható, üdvözlőfalatnak, előételnek, főételnek, de akár pikáns köretként is használható. Óriási előnye, hogy könnyen, biztonságosan tárolható és nagy előnye az éttermek számára, hogy nagyon gyorsan elkészíthető.
A burgonyagombóc velünk van már többezer éve, és biztosak lehetünk abban, hogy maradni is fog!
