Az új élelmiszerirányzat mögött kísérletező gazdák és startupok állnak, akik váratlan helyeken termesztenek és művelnek egzotikus élelmiszereket. A klímaváltozás nem csak lehetővé teszi – de szükségessé is teszi. Közben a klímabarát konyha egyre több követőt vonz.
Az élelmiszerirányzatok szakértője, Hanni Rützler sokat utazik. Ebben az időszakban pedig arra törekszik, hogy azt lehető legklímabarátabb módon tegye. Azonban nem csak az utazási módunknak van hatása a szén-dioxid lábnyomunkra, hanem az élelmiszerek szállítási útvonalainak is, amelyeket az éttermeinkben és otthoni konyháinkban főzünk fel. Nemrég még hosszú ellátási láncokkal és magas kibocsátással kellett számolni, ha valaki egzotikus gyümölcsöket vagy tengeri ételeket akart enni. A másik lehetőség az volt, hogy a környezet érdekében teljesen lemondanak ezekről, és helyette regionális termékeket választanak.
Semmi ellentmondás
Bár ez elsőre jól hangzik, mégsem teljesen meggyőző – amíg az újító gazdák és startupok be nem lépnek a képbe. Ők azok, akik felkavarják az iparágat azáltal, hogy merészen új dolgokat próbálnak ki, mivel a bevált módszerek gyakran már nem működnek a magas hőmérsékletek vagy az alacsony vízszintek miatt. Újraértelmezik a „regionális” és „szezonális” fogalmakat, lehetővé téve, hogy különleges ízélményekben részesüljünk, amelyekkel korábban még nem találkoztunk. „Helyi egzotikumok” a neve ennek az izgalmas élelmiszerirányzatnak, amely évről évre egyre erősödik. A jelenlegi Élelmiszer Jelentésben összeállított lista, amely a D-A-CH régióban (Németország, Ausztria és Svájc) egzotikus növényeket termesztő vagy egzotikus állatokat tenyésztő gazdaságokat tartalmazza, több mint 80 termelő található és a lista korántsem teljes.
SVÁJCI GARNÉLÁK, RHEINVIDÉKI QUINOA, OSZTRÁK WASABI
Az említett vállalatok többsége Ausztriában található, de a listát más országokra is kiterjesztik. Az említett vállalatok közül az egyik a burgenlandi PhytonIQ, amely világszerte figyelmet keltett beltéri wasabi termesztésével. A kifinomult technológiának köszönhetően a kihívásokkal teli, eredetileg Japánból származó növény egész évben fenntartható módon termeszthető konténerekben. Az LED technológia áramellátása megújuló energiaforrásból származik, az öntözőrendszer segítségével pedig 95 százalék vizet és 85 százalék műtrágyát lehet megtakarítani.
Amikor a szomszédos Németország kerül szóba, kiderül, hogy a kölni külvárosában quinoát termesztenek. Az alapítók magukat Rheinlandi mezőhősöknek nevezik, és céljuk a szén-dioxid-kibocsátás jelentős csökkentése a fenntarthatóan termesztett regionális élelmiszerekkel. Svájcban pedig a Kunz család végzett úttörő munkát, amikor a majdnem 300 éves Eyhof farm disznóólát sikeres beltéri garnélarák tenyésztő üzemmé alakították át.
Közben Európa szívében jakokat és bölényeket, zebut vagy Angus marhát, valamint görögdinnyét, pak choit vagy sáfrányt termesztenek. Hamarosan papayák és maracuják is követik őket. Kis hazánkban van olyan család, akik, datolyaszilvát termesztenek, megint más pisztáciafát ültetett a Káli-medencében. Azt azért túlzás lenne állítani, hogy az új farmok olyan gyorsan nőnek ki, mint a gombák. Mindazonáltal az élelmiszerirányzat folyamatosan talál támogatókat és előrelátó gondolkodókat.
EGZOTIKUS TERMÉKEK a Klimabarát konyha érdekében
Két évvel ezelőtt, még egy törékeny mozgalom volt, amelyet alig vett észre a külvilág. Aztán a járvány adott ennek a fejlődésnek egy igazi lökést. Ennek oka, hogy mind a vándorlási vágy, mind a belföldi termékek iránti kereslet drámaian megnőtt. Azonban a kínálat nem volt túl széleskörű, a belföldi mezőgazdaságnak pedig keményen kellett küzdenie a klímaváltozással, miközben nagy aratási veszteségeket tapasztalt. Ezért néhány gazda elkezdett rizst, gyömbért, articsókát vagy földimogyorót ültetni és termeszteni – szokatlan ételeket, szokatlan helyeken. Ez kielégítette a nagyobb regionalitás iránti igényt és egyben megoldást is kínált a problémára. Pontosabban több problémára is. A regionális termesztés végeredményben azt jelenti, hogy az egzotikus élelmiszerek már nem kell több ezer mérföldet megtéve teherautóval, hajóval vagy repülővel szállítva a világ körül, hogy végül a tányérunkon landoljanak. Ennek eredményeképpen csökkentik a szén-dioxid-lábnyomot, valamint nem szükséges egészségtelen vegyi anyagokkal kezelni őket, hogy tovább bírják, és túléljék a hosszú utazást. Tény, hogy más az ízük, mint amit megszoktunk: ugyanis jobbak. Egyrészt frissebbek, másrészt már nem nehezedik ránk a bűntudat, amikor gondtalanul élvezzük vagy készítjük őket.
