Már nincs bakancslistám, mivel ettől a szakmától megkaptam mindent – mondja Bíró Lajos, aki elsőként kapta meg a Bocuse d’Or Akadémia idén alapított életműdíját. Ő az, aki, nem csak műveli, hanem alakítja is a gasztronómiát. Pályája meghatározó a fejlődésben, generációknak mutat utat. Szakács, séf, konyhafőnök, de aposztrofálhatjuk újítónak is. Néha csípős habitussal ugyan, de mindig őszintén elmondja, miként látja a dolgokat, még akkor is, ha mogorván néznek ezért rá. Amit viszont letett az asztalra, az vitathatatlan!
Mi az, amivel valaki kiérdemelhet számos kitüntetést? Az év vendéglőse (2008), amerikai Chef Akadémia tagja (2009), Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2009), a Magyar Bocuse d’Or Akadémia elnöke (2011), Gundel Károly-díj (2015)[19], Dining Guide életműdíj (2019), és most Bocuse d’Or Akadémia életműdíj (2021). Aki eddig nem értette, most megtudhatja, Bíró Lajos maga mesélte el nekünk.
Még felsorolni is sok, hogy mennyi minden fűződik a nevedhez. Melyeket voltak a pályád fő állomásai?
Amióta elkezdtem dolgozni, mindig olyan dologgal foglalkoztam, ami valamilyen módon megelőzte a kor általános trendjeit. A Vörös Sárkány étterem volt az első ilyen. Mi hoztuk létre az első távol-keleti éttermet, amikor még híre sem volt a kínai konyhának. Mondanom sem kell, óriási sikerünk volt! Aztán a Múzeum kávéház, ami ugyancsak újdonság volt. Sokat jártam külföldre és rengeteg alapanyagot, új konyhai technológiát hoztunk be. Ilyen volt a sous vide technológia honosítása is, amit Kiss János séf úrral mi vezettünk be annak idején és alapjaiban változtatta meg a szakácsok munkáját. Ami pedig inkább a vendéglátás eszmeiségének, gondolkodásmódjának lett új irányvonala, az a Bisztró „műfaj”, hiszen mi neveztük el elsőként így az éttermünket!
Munkásságod során rengeteg alapanyaggal dolgoztál és számos receptúra fűződik a nevedhez. Ezeket sokszor másolták, de lehet úgy is mondani, hogy átvették. Fontos az, hogy innovatív konyhákat vigyél?
Nem is tudnék másként dolgozni. Egy étterem vagy konyha fontos része, hogy mindig valami meglepőt, érdekeset kínáljunk. Ennek érdekében folyamatosan kutattam az új alapanyagokat. Amikor az amerikai követségen dolgoztam, lehetőségem volt olyan alapanyagokkal ételeket alkotni, amelyekről akkor még alig hallottak. Mint konyhafőnök, pedig mindig is új receptúrákon töröm a fejem. Az, hogy mindeközben másoltak, néha idegesítő, de néha felemelő, hiszen ennek köszönhetően nagyon sok minden újdonságot „terjeszthettem, terjeszthettünk el” a hazai vendéglátásban.
Sok étterem sikere fűződik a nevedhez és még ennél több vendéglátó egységnek segítettél. Az életed maga a vendéglátás, meddig fogod űzni a szakmát?
Volga szálló, Olimpia szálló, Amerikai Nagykövetség, Vörös Sárkány kínai étterem, Múzeum kávéház, Bock Bisztró, Kisbíró, Buja Disznók. Igen, ha felsorolom is elég sok, és mindenhol sikerre vittük az éttermet. Köszönhető ez persze a folyamatos újításoknak. Ezek mellett – egy idő után – nagyon sokan kérték a tanácsaimat, akár étterem létrehozásában, akár konyhai területen, akár a főzésben. Mindig nagyon szívesen segítettem, persze azért vannak olyan receptúráim, amiket nem adok ki a kezemből, hiszen van, amin akár egy évet is dolgoztam. Hogy meddig fogok még dolgozni? Ez valahogy úgy van, mint a színészeknél… Én csak akkor fogom abbahagyni, ha már nem élek!
Mit tartasz pályafutásod legnagyobb eredményének?
Sok mindent felsorolhatnék, de a legnagyobb eredményem a fiam! Bíró Dániel! Annyira büszke vagyok rá, mint semmire. Sokat dolgoztam azért, hogy a kezébe adjak egy szakmát, az én szakmámat, ami már magában is szívmelengető. Egy idő után olyan szinten kezdte el művelni, hogy mára még engem is tanít! Persze mások már a trendek és mások az utak, viszont megállta a helyét, és óriási dolog az, ha az ember át tudja adni a stafétabotot. Felemelő, hogy mára átvette tőlem a Kisbíró konyháját és olyanokat alkot, amit talán még én sem tudnék. No, azért jó az öreg a konyha háza táján ?
Ilyen életúttal a hátad mögött, mit gondolsz, lehet egy étteremből milliomossá válni?
Az a fajta milliomosság, amire a kérdés vonatkozik, arra egy határozott nemet tudok mondani. Persze most lehet itt beszélni Jamie Oliverről, vagy Gordon Ramsay-ről, ha csak a mindenki által ismerteket mondjuk, előfordul, de nem Magyarországon. Azt azért hozzátenném, rengeteg, balul sikerült vállalkozás is fűződik a nevükhöz, ahol mínusz sok millióról van szó. Ha a klasszikusról kérdezel és a valóságról, egy jó séf, aki eljut odáig, hogy van saját étterme, akkor arról van szó, hogy egy családot jó polgári szinten eltartson. Amit szoktam mondani a fiataloknak, hogy nekem már nincs bakancslistám! Én, Bíró Lajos, ettől a szakmától megkaptam mindent. Beutaztam a világot, jó autóim, jó motorjaim voltak, vannak. Volt lovam, motorcsónakom és vitorlásom, a drága dolgok közül csak a vadászat meg a golf maradt ki, az is csak azért, mert engem ez nem villanyozott fel soha. Megtehetem, hogy minőségi ruháim, cipőim vannak, és nekem már akkor is volt 8-10 Breguet (bregát) séfkabátom, mikor még csak hébe-hóba lehetett látni valakin. Ezt én mind megengedhettem magamnak ebből a szakmából és munkából, de azt azért hozzá kell tenni és érteni: ezért sokat kell dolgozni! Ha valaki azt hiszi, hogy ő már elfáradt, mert sokat dolgozott, akkor én még csak a nap felénél tartottam. Viszont mivel én szeretem, amit csinálok, soha nem volt nehéz, maximum tényleg elfáradtam. Azt kívánom mindenkinek, hogy az, amit csinál, tegye boldoggá és legyen meg belőle mindene!
Te lettél az első Bocuse d’Or Akadémia életműdíjas. Milyen érzés volt átvenni a díjat?
Ez volt az első díj, amit egyáltalán nem sejtettem. Olyan szinten sikerült eltitkolniuk, hogy sehonnan nem jutott a fülembe a dolog, csak ott, akkor szembesültem vele. Napi szinten beszélek, dolgozok azokkal az emberekkel, akik most átadták nekem, ismernek és mégis sikerült. Ez már magában megkapó! Az, amit ott és akkor éreztem, elég nehezen elmondható! Van néhány díjam, amit a munkásságomra kaptam és büszke is vagyok rájuk, de ez az, amit a kollégáktól, a pályatársaktól kaptam. Azoktól az emberektől és szervezetektől, akik tényleg ismerik a pályámat. Nem vagyok egy szentimentális típus, bár ahogy telik az idő, könnyebben elérzékenyülök, de ez életem egyik legszebb pillanata volt.
Miért érezted a legszebbnek?
Én már régóta mondogatom a szakmában, hogy létre kéne hozni valamilyen platformot az idősebb szakácsoknak. Azoknak, akik bár most már nem kifejezetten meghatározói a szakmának, de nélkülük nem tartanánk itt. Fontos lenne a fiatalabb korosztályokat megtanítani arra, hogy megbecsüljék, értékeljék azt, amit tőlünk kaptak. Ez külföldön már rég működik, például a Bocuse d’Or versenyen, mikor nem a verseny eredményeként adnak át díjat, hanem egy pálya, egy elért eredmény elismeréseként. Ekkor állva tapsol ott az egész szakma! Pontosan ezt éltem át, pontosan ezt kaptam, mert amikor ezt az általam nem ismert „titkos” díjat a kezembe nyomták, kihívtak, akkor az összes pályatársam, idősek, fiatalok, állva tapsoltak. Bevallom, gombóc volt a torkomban. #
Szerző: Budafoki Tamás / Airchef
Fotó: Bíró Lajos
Olvass tovább a témában:
Aki biztos ott lesz 2022-ben a Bocuse d’Or döntőn
„A versenyzésben látom a fejlődési lehetőséget”
„A menyasszonyommal elkészítettünk két ételt, amit elküldtünk és bekerültünk a döntőbe…”
