Nem is olyan új keletű ez a szakma, mint gondolnánk, hiszen az éttermeknek és szakácsoknak régóta szükségük van arra, hogy megörökítsék alkotásaikat. Node, nem mindegy, hogy hogyan és kivel!
Pintér Árpád fotó-riporter, a pixeltaster oldal birtokosa és közel 20 éve dolgozik a szakmában. Munkája során hamar kiderült saját maga és megrendelői számára, hogy az ételek és a konyha nagyon jól áll neki és az objektívének is. Dolgozott a Good Food magazinnak, receptkönyvek elkészítésében, versenyeket nyert és külföldön is szerencsét próbált. Sajátos gondolkodása, személyisége nem csak a képein látható, de a konyhában is megtalálta, hol van az ő helye.
Mit kell tudni rólad, honnan érkeztél és miért pont az ételfotózás vált ki a többitől?
Eredendően Gyöngyösről származom, de Budapesten éltem jó ideig, ma pedig ingázom. Egy kiadónál dolgoztam, amikor egyszer csak kiküldtek egy ételfotózásra. Akkor még gyerekcipőben járt és csak annyit mondtak: „Fotózz le pár ételt!” Ekkor kezdődött valójában a gasztroforradalom, átalakulóban volt még az éttermi szakma, kevés ismert, sztár hely és séf volt.
Régóta tudom, hogy ami nem igazán érint meg, nem nagyon foglalkoztat, abban nem is vagyok olyan jó. Leginkább a reklámszakma, a PR volt a fő csapásirány, amit szinte utáltam. Én inkább a kreatív feladatokat kerestem minden alkalommal, de egyre kevésbé találtam. Ez vezetett odáig, hogy a gasztrofotózás mellett maradtam, mivel ezekben lehetett igazán alkotni. Rengeteg fotós van ma már és látásmód, sőt, egy telefonnal is gusztusos ételképek készülnek, de én mindig azt sugallom a megrendelőnek és én magam is arra törekszem, hogy önazonosak legyenek és egyediek azok a fotók. Mindenkinek más a stílusa, más az eszcájgja, személyisége és igyekszem azt visszaadni, akár, ha az ételüket, akár, ha a készítőit fotózom.
Kell tudni főzni egy gasztrofotósnak?
Sokak szerint a kettő nem függ össze, de szerintem, ha valaki teljesen idegen a témában, amivel dolgozik, képtelenség jól csinálni azt. Igen, szerintem kell tudnia és szeretnie is, mert ordít a végeredményről. Én magamnak, barátoknak, családnak főzök, de csak örömből és kikapcsolódásként. Ettől függetlenül ismerem az alapanyagokat, azok tulajdonságait, képességeit és ezeket tudom is hasznosítani a munkám során.
Elárulom, azért mindez nem véletlen, mert a családomnak a mai napig egy étterme van Gyöngyösön, ahova nekem kiskorom óta bejárásom van. Otthon érzem magam a konyha légkörében.
A szakácsok nem igazán szeretik, ha valaki lábatlankodik a placcon és mindenről határozott véleményük és elképzelésük van. Hogy fér meg itt egy fotós?
Valószínűleg a családi hátterem is segítség ebben, de megtanultam, hol a helyem a konyhában. Hol nem vagyok láb alatt és hol tudok úgy dolgozni, hogy nekem is és nekik is megfelelő legyen. A konyhán egyébként van egy hierarchia, amit el kell fogadni, be kell tartani és kész. Sok szakács a divatot követi formákban, színekben, de vannak, akik egészen egyedi perspektívát engednek nekem, ami az ételüket illeti. Szerintem az utóbbi mindig sikeresebb, de minden esetben kompromisszumra jutunk. Az ételekről való képek fontosak, mert eladják a helyet, viszi a hírét a séfnek és mert ma már presztízs is, hogy aktívak legyenek az online éterben is. Az igazság az, hogy sokkal egyszerűbb egy fine dining-ot fotózni, mint egy rusztikus konyhát vagy egytálételt. Szépen letisztult formák, ami önmagában is alkotás. A rusztikus viszont mindenkihez közelebb áll, így sokkal nagyobb elvárásokkal is vannak ezen képek felé.
Hogyan tovább, mi jár a fejedben?
Azon gondolkodom, hogy van-e hova fejlődni a gasztrofotók terén. Milyen újdonság van, amit még nem mutattunk meg, nem láttunk. Ez leginkább magamnak szól, hogy nekem is folyamatosan inspiráló és izgalmas legyen a munkám. Sok jó visszajelzést kapok, azt hiszem talán szeretnek is velem dolgozni, pedig azt gondolom, csak betartom az alapvető elvárásokat. Gyorsan dolgozom, határidőkre, értek ahhoz, amit csinálok és a közös hangot is nagytöbbségben megtaláljuk. Valójában szeretem a saját helyzetemet ebben a szerepkörben. Egy kicsit mindig belsős és egyaránt külsős is vagyok. Így még jobban látok mindent. A gasztrofotózás egy jó szakma, mivel azonnal hat. Az ember a képet megfogja, érzi, megkívánja és azonnal szeretne egy ilyet ő is.
