A vendéglátó szektorban mindig nagy vitát képez a kérdés, hogy jutalom vagy kötelesség a borravaló adása. Kinek jár, miért és hány százalékban? A cikkben sok mindenre választ kapunk.
Alkati kérdés is, hogy ki, hogy gondolkodik egy-egy szolgáltatás kapcsán, illetve, hogy gondolunk magára a pénzre is. Az már korábban kiderült, hogy sok esetben független a keresettől, ki mennyi jattot ad a pizzafutárnak, a csaposnak vagy egy fine dining étteremben. Felesleges adakozásnak, kötelező rossznak vagy jutalomnak, esetleg saját nagyvonalúságunk szimbólumaként tekintünk rá.
Igazi történetek, valódi interjúalanyok és érvek hangoztak el nyilvánosan.
Több esetben szólaltak már fel műsorvezetők – legutóbb: Anja Reschke – akinek interjúalanyai között volt egy pincérnő is, aki elmesélte a borravalószámolás másik oldalát is. Azt mondta, ez nem csupán jutalmazás, hanem motiváció, gyakran pedig fizetéskiegészítés – de ezt a vendég nem tudhatja. Pincérek, szakácsok és futárok mesélték el történetüket, hogy és mint kell osztozniuk a borravalón – pedig a jogi törvénykönyv ezt is tiltja, – valamint, hogy a fizetésük nagy részét valóban a plusz jatt képezi. Ezzel szemben a munkáltatók azzal érveltek, hogy csak úgy tudnak kedves és motivált személyzetet nyújtani vendégeik számára, ha őket a borravaló lehetősége folyamatosan motiválja. Készségesek, türelmesek, még, ha olykor nehezükre is esik, de éppen ezért nem is engednek meg maguknak mogorva viselkedést, még ha bal lábbal keltek fel, akkor sem.
Míg a vendég lehetőségként tekint a borravalóra, a dolgozónak az első számú visszajelzés. Tetszett vagy nem tetszett a munkája, jól végezte a vagy sem aznap a szolgáltatást.
Egy futár és egy pincérlány mesélt
Andris, aki most futár, de korábban baristaként dolgozott, azt mondja, hogy a a járványidőszak megnövelte a borravalót adók számát. Szerinte, ez az empátiának köszönhető, hogy a futárok azok, akik a járvány ellenére is mozgásban vannak és segítik a home office-ban lévők életét, munkáját. Szilvi egy trendi vegán kávézó pincérlánya, aki pontosan tudja, hogy a vegán sütemények drágábbak, de mégis több alkalommal kap borravalót, mint az előző helyén, a klasszikus cukrászdában. Arról mesélt, hogy a vendégek szintén tisztában vannak vele, hogy ezek az alapanyagok drágák, nehezebben beszerezhetők és a vegán édességek elkészítése sok munkával jár. Éppen ezért értékelik, hogy nekik csupán egy szeletért be kell futniuk és megenniük, amikor csak megkívánják, ezért hálásak.
A személyes történetek alapján, többségében a hely és az odajáró közönség volt az, ami meghatározta a borravalók számát. Egy dolog pedig egészen biztos, az alkalmazottak mindenhol nagyon számítanak rá.
Szakemberhiány- borravalóért maradnának?
Párhuzamosan a pénzhiánnyal, járványhelyzettel, világgazdasági problémákkal a képzett munkaerő a másik legnagyobb probléma. Még ha a vendég költene is, étterembe, bárba is járna, akkor sincs elegendő személyzet arra, hogy kiszolgálhassa. Itt kell átértékelnünk, vajon, hogyan is döntsünk! A borravaló valódi honorárium és motivációja lehet a tisztességes munkaerőnek és magának a szakmának. Sokan érvelnek azzal, hogy ezzel együtt sem éri el a szomszédos országok havi fizetését, de a megbecsülés mindig nyomós érv lehet. Statisztikák sora mutatta már ki, hogy a dolgozók nagy hányadának fontos, hogy saját anyanyelvén, jó környezetben, légkörben dolgozhasson. Még ha, a bére nem is a legmagasabb, de elfogadható.
Miért kéne borravalót adnom, ha úgyis magasak az árak?
Teljesen jogosan merül fel a kérdés bennünk, akik elmegyünk egy egész estét eltölteni – elkölteni – bárhová is. Elfogyasztunk 2-3 fogást, mellé bort iszunk, esetleg egy baráti társasággal ott ünnepeljük a szülinapunkat. Ezek után pedig egyfajta nyomás helyezkedik ránk, hogy az egyébként is magas számla mellé vajon mennyi plusz pénzt hagyjunk ott még a saját keresetünkből.
Michael Lynn szociálpszichológus és marketingprofesszor a New York-i Cornell Egyetemről az amerikai borravalókultúra szakértője – bizony, létezik ilyen. Legújabb tanulmánya: „A borravaló és a Corona” – azt mutatja, hogy a járvány alatt nőttek a borravalók, például a pizzafutárok, valamint a gyorséttermek és a teljes körű szolgáltatást nyújtó éttermek esetében. Ugyanakkor egy-két százalékkal csökkent a személyes étkezési tranzakciók száma a kiszolgálással rendelkező éttermekben. „Minél extrovertáltabbak az emberek egy országban, annál több szakmában adnak borravalót, és annál magasabbak a borravalók aránya” – mondta a borravalós szakértő. Összességében a társadalom helyzetétől és virtusától, illetve szokásaitól is függ, kik és hol adnak szívesen borravalót. Mi sem utal erre jobban, minthogy minden országnak megvan a saját borravaló – kultúrája. Franciaországban eleve beleszámolják, Olaszországban a számla egy részét készpénzben hagyják az asztalon, spanyol-portugál vidéken a kicsinek is nagyon örülnek, Svájcban pedig szintén benne van a jatt az árban, de mégis hagynak még ezen felül is borravalót.
Mi a megoldás?
A borravalót, ha úgy érezzük, megtehetjük és elégedettek voltunk, bátran adjuk, mert egészen biztosan jó helyre kerül. Ezzel szemben az is éppen elég nagy dicséret, ha ugyanazt a szolgáltatást újra és újra igénybe vesszük, vagy csak visszatérünk egy étterembe. Minden kultúra, rendszer és ország más élethelyzetben van, ezért az egyén dönti el, mi az, amit megenged magának.
