Bár most hideg van és csak a legelvetemültebb rajongók keresgélik a fagylaltozási lehetőségeket, kedvenc nyári édességünknek, pontosabban annak egy tartozékának születésnapja van. Egy clevelandi úriember, Carl Taylor ugyanis 1924-ben ezen a napon, január 29-én szabadalmaztatta a fagylalttölcsérkészítő gépet. Olyan találmány ez, amelyet nem is értünk, előtte hogy nem jutott eszébe senkinek.
A szabadalom megszerzése után Taylor azt mesélte, hogy „új és nagyon hasznos” találmányát úgy tervezte, hogy a „vékony, forró, frissen sült ostyákat kúpformába préselje, olyanba, amilyenekbe a fagylaltot szokták tenni. A tölcsérek elég időt töltenek a szerkezetben ahhoz, hogy lehűljenek, megkeményedjenek és megtartsák új alakjukat” – magyarázta Carl Taylor.
Taylor találmánya, bár eredeti ötlet volt, mégis kiegészítésnek szánta. Az 1904-es St. Louis-i világkiállításon egy Ernest A. Hamwi nevű szír-amerikai séf zalabiát, egy lepényszerűséget tekert össze hirtelen, amikor barátainál, Frank és Robert Menchesnél elfogytak a tálalóedénykék. Bár egyes történészek azt állítják, hogy a Menches-testvérek találták fel a fagylalttölcsért, 1920. június 1-jén Ernest A. Hamwi jelentett be egy tölcsérkészítő eljárást. Ez a bizonyos szabadalom szövege nem feltétlenül tartalmazza a „fagylalt” szót, és ennek az apró részletnek köszönhető, hogy később Carl Taylor a saját neve alatt bejegyeztethesse.
Carl R. Taylor fagylalttölcsér-készítő szerkezetét Ernest A. Hamwi gépével együtt tervezték használni. Taylor beleírta a szabadalmi bejelentésbe, hogy „az itt bemutatott gép az ostyagép szomszédságában van felállítva, amelyben a gép által tölcsérekké formálandó vékony ostyákat sütik.”
Mindenesetre szerintem nagyon jó, hogy feltalálták a tölcsért, mert abba pakolhatjuk a fagyit. Mert – ahogy egy ugandai származású író mondta egyszer – „nincs olyan édes gyümölcs, amelyet fagylalt formájában ne lehetne még finomabbá tenni.”
