Ha a brit gasztronómiára terelődik a szó, sokan elnézően mosolyognak, mert unalmasnak és íztelennek tartják a szigetország ételeit. Hogy ebben van is valami, abban mindkét világháború, az azokhoz kapcsolódó takarékosság és fejadag-rendszer komoly szerepet játszott. Erről máskor még szeretnék mesélni, most viszont elárulom, melyik az a brit klasszikus, amely még a legvérzivatarosabb időkben is elérhető volt, mert személyesen a brit kormány gondoskodott az utánpótlásról. Nem más ez, mint a híres fish and chips, vagyis magyarul a sült hal-sült krumpli kombó.
Az a legviccesebb az egészben, hogy ez a brit klasszikus tulajdonképpen minden, csak nem brit. A palacsintatésztába mártott és forró olajban kisütött hal műfaját szefárd zsidó bevándorlók hozták magukkal Spanyolországból a XVI. század környékén. A ress finomság hamar népszerű lett, Charles Dickens már 1838-ban említést tesz róla a Twist Olivérben.
Azt tudjuk, hogy a chips honnan érkezett? Peruból, hát persze. Az 1850-es években kezdték el őket együtt árulni, a páros akkor kezdte közös karrierjét, amelynek meredek felívelésében az angol munkásosztály is aktív szerepet játszott.
Akinek kedve támad otthon elkészíteni, nem egy ördöngösség. A krumpli, pardon, chips vastagsága országonként változik, a klasszikus brit verzió egy kicsit vastagabb, mint az amerikai chips, amit mi zacskóból ropogtatunk, inkább a steak burgonyára hasonlít.
A palacsintatészta szintén jelentős teret ad a kreativitásnak, a britek és az írek simán lisztből és vízből kutyulják össze, máshol a vizet tejjel vagy sörrel helyettesítik, utóbbi gyönyörű, aranybarna színt kölcsönös a halnak.
És hogy milyen halból készül? A britek leginkább a tőkehal különböző típusaiból, de lehet sütni hekkből, lepényhalból és körülbelül még vagy húszféle halból, mindenkinek a pénztárcája szerint. Az ausztráloknál van egy cápás változat is… csak mondom. Nálunk a fogas erre kitűnő választás, főleg, hogy ennek a halnak is finom a bőre, nem szükséges megnyúzni, nincs vele macera, csak belemártjuk a szép szelet filét a tésztába és már süthetjük is. Ja, és egy apró infó: úgy vagyunk autentikusak, ha újságpapírban vagy sima papírban tálaljuk…
