Az RTL Klub sztárjának egészen izgalmas karácsonyai vannak, különleges ételsorral. De hogy mi Zé kedvence, és családjának szokásai, az cikkünkből kiderül.
A nagyszájú gasztromédia-császár egész évben eszik, főz, véleményez, és rengeteg receptet ad közönségének. Arról viszont, hogy hogyan tud leállni, megpihenni, keveset beszél. Karácsony közeledtével kérdeztem Zét, aki őszintén válaszolt minden kérdésemre, mi történik náluk az ünnepnapokon, mi az amivel készül a Street Kitchen 2022-ben, miből élnek és valóban olyan szemtelen az életben is, mint, ahogy a képernyők előtt látjuk őt?
Nagy kalandor vagy, aki többször tölti az ünnepeket más országban, más hagyományok ételeivel. Miért mész el pont karácsonykor?
Az igaz, hogy nagyon kíváncsi vagyok a világra és a különböző nemzetek gasztronómiájára. Az viszont, hogy éppen ebben a téli időszakban megyek el pihenni, az csak annak köszönhető, hogy a munka talán ilyenkor áll le egy kicsit körülöttem. A Street Kitchen fellélegzik picit, mindenki kipiheni magát 1-2 hét alatt, aztán újra nagyüzemre kapcsolunk – szó szerint. Ezt is csupán azért tehetjük meg, mert most figyelj: mi már júniusban karácsonyi ételeket főzünk, fotózunk. (nevet) Évente két nagy magazinunk jön ki, ami azt jelenti, hogy mi rövidnadrágban, 40 fokban bejglit eszünk, Jingle Bells-t hallgatunk, mert csak így tudunk előállni a kész magazinnal októberre. Ezért van az, hogy míg a többség nyáron pihen, mi már a töltött káposztát főzzük. Szóval, én a karácsonyi ünnepek alatt pihenek igazán, és akkor le kell lépnem ehhez, hogy mindent kikapcsoljak. Legutóbb például Srí Lankán voltunk, és egy helyi kínai étterem menüsorát ettük végig. Sári, a párom viszont mindig figyelmes, és a bőröndünkbe egy rúd bejglit rejtett, amit végül a pálmafák alatt ettünk meg. Azért vagány volt, na!
Ha beülsz egy étterembe, mit figyelsz, mit keresel az ételben?
Aki látta már a Konyhafőnők című műsort, az többségében el tudja képzelni, mi jár a fejemben, ha elém tesznek egy ételt – mert kábé ugyanaz. Kritikus vagyok, mert sokat láttam, tanultam, főzni is tudok, ez a szakmám része, de nem kritizálok hangosan. Magamban nyugtázom, hogy ez a kacsa tökéletesre sült, vagy épp bosszankodok, hogy eláztatták a tésztát. Ettől függetlenül én az étteremben igyekszem egy hátsó részben üldögélni, megbújva, feltűnés nélkül vacsorázni. Szórakozni megyek, nem pedig melózni. Valószínűleg ezért is választok eleve jó helyeket, hogy csak lazulhassak.
A Street Kitchen repül, szárnyal. Mi a titkotok, hogy csináljátok?
A csapat jó, mi természetesek vagyunk, azt főzzük, készítjük, fotózzuk, amit mi magunk is imádunk és eszünk. Mi sem nagyobb bizonyíték rá, minthogy otthon – ciki vagy nem ciki – többször a saját könyvemet veszem elő, hogy készítsek valami gyors, egyszerű, jó kaját magunknak Sárival. Szerintem hitelesek vagyunk, és persze rengeteg meló van benne az ötlettől a szerkesztésig a fotókon át. Szerintem ezért ennyire népszerű az oldalunk, és valószínűleg ezt szeretik az együttműködő partnereink, ezért támogatják egyre inkább az oldalt, a videókat. Olyan alapanyagokkal, eszközökkel dolgozunk, amit mi tényleg használunk, aztán pedig megebédeljük a kajákat, amit elkészítettünk. Ennyi igazából. A Street Kitchent úgy kell elképzelni, hogy van benne egy engedélyezett, klasszikusan működő nagy konyha és mellette egy szerkesztőség, ahol párhuzamosan folyik a munka, lassan már 40 fővel. Mi magunk adjuk ki a könyveket, és igyekszünk kielégíteni minden olvasónk igényét, legyen az bármilyen szélsőséges is.
Az emberek három dolgot keresnek karácsonykor: a hagyományost, a hagyományostól eltérőt és a vegát. Vannak, akik imádják a hagyományos töltött káposztát sok hússal, klasszikus ízekkel. Sokan viszont unják már, ezért ennének valami különlegeset, például egy Wellington szeletet szenteste. És egyre többen étkeznek vega-vegán étrend szerint, akik szeretik a régi klasszikusokat vegán módon elkészíteni, pl. vegán töltött káposzta.
Te karácsonykor főzöl is vagy csak dirigálsz?
Én alapvetően nagyon szeretek főzni. Sőt, Sárival ketten is gyakran főzünk, ráadásul jókat. (nevet) De karácsonykor „nincs szükség rám”. Ez annyit jelent, hogy versenyt főznek a családtagjaim. Anyukám omlós kacsát süt, no meg a brutális húslevesét készíti. Apukám saját, híres töltött káposztájával készül (Fördős Lajos), a húgom pedig a mézeskrémes, zserbó vonallal erősíti a menüsort. Mit csináljak itt már én – gondoltam- inkább leülök a kanapéra és végigeszek mindent.
Idén hogy és hol töltöd a karácsonyt?
A jó hír, hogy itthon. Még nagy a hajtás, de jövő hét után én már elengedem. Teljesen megőrjít ez a nagy tolakodás, rohanás, amiért én már boltba sem szeretek járni ebben az időszakban. Ideges, feszült mindenki, aztán mire odaérünk, már kipurcantál teljesen. Na, nem. Megegyeztünk a családdal, hogy nem most vesszük meg egymásnak a legszükségesebbeket, és mindenki úgy készülődik, ahogy jól esik neki. A gyerekekről szól ez valójában, a testvérem gyerkőceiről, akik még írnak levelet a Jézuskának, és úgy tudnak örülni ennek az egész rituálénak, hogy azt öröm nézni. Na, ezért éri meg leginkább itthon maradni.
Elárulod, mire készülsz 2022-ben?
El, de azért nem minden részletét. Az igazság az, hogy a hiedelem ellenére, hogy a nyomtatott sajtó egyre kevésbé érdekes, a mi könyveink, magazinjaink szép számmal fogynak. Mi ezt úgy háláljuk meg olvasóinknak, hogy jövőre harmadik számmal is érkezünk, a téli, nyári között az új húsvétival. Tehát, januárban mi már tojás fogunk festeni, ugye. Szerintem nagy durranás lesz, mert készülünk rá nagyon. A másik pedig az oldalunk megújulása, új funkciókkal, hasonlóan a korábban bevezetett menthető, nyomtatható bevásárló listákhoz, amiket nagyon szeretnek a látogatóink. Apukámra is nagyban építünk a jövő évben! Azt hiszem, nagyon megszerette a közönség Lajost, de tényleg sajátos világa van. Szóval, ismét nem unatkozunk majd, de mi ezt szeretjük, és jövő karácsonykor, majd megint lelépünk szerintem valahova, valamit enni, amiről majd megint mesélhetek nektek.#
