A tradíciókra, gasztronómiai kultúrára mindenki kíváncsi. Az egyértelmű, bárhova is megyünk a világban, hogy igyekszünk megkóstolni a helyi ételeket, vizitálunk a piacokon, és hajlandók vagyunk akár még a legextrémebb ételt is megízlelni, legyen az tücsök és bogár, ital, vagy számunkra különleges gyümölcs.
Talán a műalkotások, az országra jellemző építészeti alkotások, a híres vagy hírhedt helyek után ez az, amire kíváncsiak a hozzánk ellátogató turisták is. Talán pont ez az egyik olyan erősségünk, amivel fel tudjuk magunkra hívni a figyelmet, a honi gasztronómia. Összeszedtük és most tálaljuk azt, miért a hazai éttermekbe terérnek a külföldiek. Azokat az ételeket, amelyeket feltétlen meg akarnak kóstolni. Hiszen minden nemzetnek megvannak azok a tipikus ételei,melyek fémjelzik az adott országot.
A legkeresettebb alapanyagok
Egyértelműen híresek vagyunk a paprikáról, hiszen a magyar konyha alapját képezi. Ezen kívül a gyulai kolbász, a Pick szalámi, a makói vöröshagyma viszi a prímet. Sokan keresik a szentesi paprikát, mely az egyik legkedveltebb ételünknek- a lecsónak- adja meg az alapot. Az italok frontján főleg a bor ami mérvadó. Egyértelműen a top a Tokaji Aszú és a Bikavér.
Amit a külföldiek nem hagynának ki
Levesek
Gulyásleves: Közeli rokonaival, a pörkölttel és a paprikásnak. Az egyik legfontosabb parasztétel, amelyek a 19. században a polgári és a nemesi konyhában teljes mértékben létjogosultságot szereztek.
Húsleves: A húsleves a magyar gasztronómia általánosan ismert vasárnapi és ünnepnapi étele, a lakodalmi vacsora első fogása. Készülhet marha-, sertés-, kacsa-, kakas- vagy tyúkhúsból. Teljesen különálló ízvilágot képviselnek a füstölt húsból készült levesek.
Jókai – bableves: Egytálétel, a tejfölös bableves (csülökkel, kolbásszal, csipetkével), azaz a Jókai-bableves Jókai Mór regényíró nevét őrzi, mivel az író kedvenc eledele volt a füstölt zsenge szopósmalac körömmel együtt főtt bableves. Az első igazi Jókai -bableves a híres Gundel étteremben született, Gundel Károly Kis magyar szakácskönyv című recept gyűjteményében jelent meg először ezen a néven.
Főételek
Pörkölt: A magyarosnak tartott ételek zöme lédús és paprikás jellegű. A pörkölt is ilyen szaftos étel. A pörkölt nevét jellegzetes alföldi pásztorételként, parasztételként egykorú szerzők, az 1780-as évektől folyamatosan megemlítették és sajátos vonásának tartották, hogy őrölt fűszerpaprikával készítik. A pörkölt a gulyások ételéből fejlődött magyar nemzeti étellé. Az Alföldön a paprikás hús, azaz pörkölt, akkor szorította ki a kásával készült húsos ételeket, amikor az a lakodalmi ételek rangjára emelkedett az 1830-as évek és az 1900-as évek között.
Töltött káposzta: A töltött káposzta vagy alföldi nevén szárma vagy Erdélyben takart a magyar konyha egyik jellegzetes téli étele. Magyarország egyes részein (főleg Délkelet-Magyarországon) szárma a neve. A szerbek sarmának nevezik, sőt még az arabok is nemzeti konyhájuk részének tartják számon. A töltött káposzta az az étel, amire a leginkább lehet mondani, ahány ház annyi szokás.
Gombapaprikás: A paprikás a gulyással és a pörkölttel együtt a magyarok nagy hagyományú nemzeti ételei közé tartozik. Ferenc József magyar király is, már az 1800-as évek második felében tejszínnel, tejföllel próbálta lágyítani a csípős paprikás „magyaros” ételeket. Ekkortól alakult ki a magyar gasztronómiában, hogy a paprikást a pörkölt tejfölözött változatának kezdték el készíteni. Innen már csak egy lépés volt a gomba használata.
Paprikás csirke: A paprikás csirke vagy csirkepaprikás a paprikásfélék közé tartozó magyar nemzeti étel. Nem keverendő össze a csirkepörkölttel, mivel az tejföl nélkül készül. A legnépszerűbb magyar ételek egyike, megvan benne minden, ami a magyar konyhát jellemzi: fűszerpaprika, bors, vöröshagyma, fokhagyma, zöldpaprika, paradicsom, tejföl, hús.
Lecsó: A lecsó a hagyományos, híres, 20. századi magyar étel klasszikusok közé tartozik. Habár a lecsó balkáni rokonsággal is rendelkező étel, a magyar gasztronómia egyik alappillére. A nógrádi tájszóként keletkezett lecsó más szavainkhoz hasonlóan (csákó, gulyás, hajdú, huszár, kocsi, puli, sujtás) nemzetközi karriert futott be. A lecsó szót az 1920-as évektől, kezdtük el tudatosan használni. A lecsó tulajdonképpen egy zöldségragu, paradicsom-paprika „pörkölt”. Krúdy Gyula szerint nyáron paprikát és paradicsomot, télen azonban lecsót kell enni. Magyarországon a legtöbb publikált recept szerint a legáltalánosabb módon elkészített lecsó az egy rész makói vöröshagymát (hungarikum), két rész érett paradicsomot és négy rész roppanós, fehér húsú cecei zöldpaprikát (hungarikum) tartalmaz változat. A lecsóról is elmondható, ahány országrész, ahány család, annyi féle receptúra létezik.
Rakott krumpli: A rakott krumpli ugyancsak magyar egytálétel. Burgonya, kolbász, tojás, tejföl, esetlegesen szalonna és virsli felhasználásával készül. Kerülhet sajt a tetejére vagy a rétegek közé, és hús helyett vegetáriánus elképzelések is előfordulnak. Első hazai említésére Czifray István Magyar nemzeti szakácskönyvének 1840-es kiadásában került sor.
Édességek és egyéb
Gundel palacsinta: Az első Gundel-palacsintát Gundel Károly készítette el, aki a darált dióval, rummal és mazsolával töltött palacsintát tojássárgájából, tejszínből és kakaóporból készült étcsokoládé öntettel tálalta. Az eredeti recept titkos, csak a világszerte ismert Gundel étterem ismeri.
Lángos: A lángos a magyar konyha hagyományos, lágy kelt tésztából készülő sült lepénye. Az élesztőt kevés cukorral és langyos tejjel felfuttatják, majd hozzágyúrják a lisztet, sót, langyos vizet és egy kevés olajat. Egyes feltételezések szerint egyéb ételekkel együtt a lángos is a török hódoltság idején került a magyar konyhákba. Önmagában, vagy többféle ízesítéssel kínálják, legjellemzőbb a fokhagymás-mártás, a sajtos, a tejfölös, a sajtos-tejfölös, kolbászos, Békéscsaba környékén a juhtúrós kivitel.
Kürtőskalács: A sütemény neve a tűzhelyek kürtőjére utal. A kürtőskalács parázs fölött forgatott, dorongon sült sütemények családjába tartozik. A magyar nyelvterületen a kürtőskalács egyszerre székely, erdélyi és magyar sütemény, de különösen a Székelyföldön kedvelik. Régebben főleg ünnepi alkalmakra készítették, de ma már a mindennapok részévé vált. Előszeretettel készítik street-food ként mint különlegesség, amit a külföldiek előszeretettel keresnek! Az édes kelt tésztából sodort tésztaszalagot csonkakúp alakú sütődorongra tekerik fel úgy, hogy a tésztacsíkok széle egymásra tapad és egybesül. Kristálycukorba hengergetik, és forró vajjal kenegetve faszénparázs fölött aranybarnára sütik. Ennek során a kürtőskalácsra tapadt cukor karamellizálódik, és fényes, ropogós bevonatot képez.
Szerző: Budafoki Tamás
