Ha éppen úgyis tervezed kihagyni a következő étkezést, akkor szedd össze a bátorságod és persze a gyomrodat, és kövess minket egy kulináris kalandra, amely során váratlanabbnál váratlanabb ételekkel fogsz találkozni, amik valamiért világszerte szerepelnek az étlapokon. Mi figyelmeztettünk…
Bebizonyítjuk a legundorítóbb ételekkel, hogy „ami az egyik embernek szemét, az a másiknak kincs”, illetve azt is, hogy milyen találékonyak az emberek élelmiszerhiány idején.
Felkészültél? Jó undorodást!
1. Casu Marzu (Légylárva sajt) – Olaszország
A Casu Marzu, azaz a „légylárva sajt” méltán híresült el a világ legundorítóbb sajtjaként. Ez a szardíniai specialitás Pecorino sajtból készült, amely természetes tenyészőhelyként szolgál a lárváknak. A juhsajt tetejét leválasztják annak érdekében, hogy a legyek bepetézhessenek a sajt belsejébe. A petékből lárvák fejlődnek és a sajton átrágva magukat zsírokat emésztenek fel, ami miatt a sajt puhább, folyékonyabb állagú lesz és szinte a bomlás állapotába kerül. Nem tudjuk pontosan, hogy az erős bűze miatt sírnak-e az emberek vagy a félelemtől, hogy kóstolás közben élő lárvák mozgolódnak a nyelvükön. Bár nem meglepő, hogy a mai modern biztonsági és higiéniai előírások miatt illegálisnak nyilvánították, mégis generációk óta létező kulináris finomságként tekintenek a sajtra.
2. Balut – Fülöp-szigetek és Vietnám
A balut egy csirke vagy kacsaembrió, amely részlegesen kifejlődött, élve főtt étel, amit közvetlenül a tojáshéjból fogyasztanak. Ezt a vietnámi és filippínói ételt különleges alkalmakra és vallási ünnepekre készítik, de az utcai árusoknál is megtalálható, így a turisták számára is könnyen elérhető, akik valami undorítót keresnek, amiről mesélhetnek otthon. A Balut fogyasztásához a tetején kis lyukat kell ütni, majd kiszürcsölni a folyadékot (amit sóval és ecettel ízesítenek), majd, ha sikerül figyelmen kívül hagyni a kiskacsát, akkor le kell rágni a csontjait, a tollakat és a többit…Egyébként ez egy igazi jellegzetes étel a helyi kocsmákban és szórakozóhelyeken, mivel afrodiziákumnak tartják.
3. Hákarl (Rohasztott cápahús) – Izland
Ez az étel tulajdonképpen egy bomlott cápatetem, aminek olyan az íze, mint az erős sajtnak, a szaga pedig vizeletszagú. Még a vikingek fejlesztették ki ezt az élelmiszermegőrzési technikát, amikor a létfenntartás miatt minél több ételt kellett tartósítaniuk. Ezt a megőrzési technikát még ma is alkalmazzák. Alapvetően a Grönlandi cápa húsa mérgező az emberi szervezet számára, ezért a helyiek kövek és homok alá temetik, hogy eltávolítsák a mérgező anyagokat (mint a húgysavat és a trimetilamin-oxidod). Szezontól függően 6-12 hétig tartják a cápahúst elásva, majd darabokra és csíkokra vágva sózzák, utána pedig 4-5 hónapig felakasztva szárítják ki. Amikor már sötétbarna kéreg képződött a húson, akkor annak eltávolítását követően fogyaszthatóvá válik a cápa. De csak óvatosan! Akik először próbálják önkéntelenül is öklendezni kezdenek orrfacsaró szagától, mielőtt lenyelnék magát a falatot.
Ha valaki mégis csak megkóstolná, annak azt tanácsoljuk, tartsa vissza a lélegzetét és igyekezzen nem fulladni az egyik legromlottabb ételtől a Földön.
4. Jibachi Senbei (Darázsrizskeksz) – Japán
Jöhet egy kis nasi? Ez darázsból készült rizskeksz uralja Japán utcáit. Egy „Digger Wasp lover” csoport (igen, tényleg létezik) egy helyi kekszgyártóval közösen alkották meg a darázsrizskekszet.
A készítése egyáltalán nem bonyolult. A darazsakat forró vízben megfőzik, szárítják, majd hozzáadják a kekszkeverékhez. A kész keksz enyhén édeskés-sós ízű, maguk a darazsak pedig könnyen összetéveszthetők megégett mazsolával – csak kicsit keserűbbek, savanykásabbak. Ja, és benne van a szárnyuk. Meg a lábuk…De ha fehérjedús nasit keresel, akkor ez a keksz tökéletes erre a célra, mivel 81% fehérjét tartalmaz, míg az átlagos kekszben csak 20%. Szóval, ha edzőterembe mész, ne hagyd otthon a darázsrizskekszes zacskót!
5. Virgin Boy Eggs – Kína
Mi köze a kisfiúknak egy Kínában népszerű tavaszi ételhez? A virgin boy eggs különösen Dongyang városi lakosok kedvence és csak kettő alapanyag kell az elkészítéséhez, az egyik a tojás, a másik pedig egy 10 éves vagy annál fiatalabb fiú vizelete. Pontosan arra nincs magyarázat, hogy miért fiatal fiúvizelet szükséges hozzá, ez egyszerűen évszázadok óta így van. Elkészítéséhez türelemre van szükség, mivel legalább egy teljes napot vesz igénybe. Először is a tojásokat a fiúk vizeletébe áztatják, amit a környékbeli általános iskolai WC-kből gyűjtenek össze. Ezután elkezdik melegíteni a tűzhelyen, majd forrás után a tojáshéj felülete felrepedezik. Ezt követően a tojásokat kiveszik és a használt vizeletet frissre cserélik, majd visszahelyezik és tulajdonképpen ezt folyamatot ismétlik, amíg a tojásfehérje aranyszínű, a sárgája pedig zöldes árnyalatú nem lesz.
Ezeket a tojásokat turistaként szinte bármelyik utcai árustól meg tudjuk vásárolni, de Dongyang lakói közismerten otthon főzik és készítik el a tojásokat. Bár elég bizarrul hangzik, mégis számos egészségügyi előnyökkel jár a fogyasztása, mivel javítja a vérkeringést, megakadályozza a hőgutát és még a krónikus asztmát is gyógyítja.
Valamit valamiért, vagy nem?
Bár ezek az ételek tényleg nem ínyenc fogások, de sok helyen hagyományaik vannak, így, ha valaki szeretné megismerni az adott ország specialitásait, akkor ez is módszere lehet a különböző kultúrák megértésére.
