A malacsült az egyik legnépszerűbb étel az óévbúcsúztató és új esztendőt köszöntő vigaszságokon, hiszen a néphagyomány úgy tartja, hogy ez lesz a következő év sikereinek és bőségének a záloga. Ám fontos tudnivaló az is, hogy szilveszter napján még nem szabad malacot enni, mert akkor nem a szerencsénket túrja ki a jószág, hanem a mögöttünk hagyott esztendő minden búját-baját löki tovább a következő évre.
A megsütött állat legfontosabb része a szerencse szempontjából a köröm, a csülök, a farok és a fül, ezért érdemes ébernek lenni és jól helyezkedni az asztalnál. Ha nem is tudjuk mindezeket megszerezni, legalább csípjünk le belőlük egy darabot, mert ez is több, mint a semmi. Fontos tudni, hogy a szerencse szempontjából nem pótolja a sült malacot a sonka, a virsli, vagy a rántott hús, bár az igaz, hogy ezeket jóval könnyebb elkészíteni. Viszont, ha biztosra akarunk menni, keressünk egy négylevelű lóherét, és tegyük az állat szájába, mert így még több szerencsét hoz majd annak, aki eszik a húsból.
Elöljáróban le kell szögezni, hogy az óév utolsó és az újév első óráiban senki ne foglalkozzon az egyébként tényleg fontos korszerű és egészséges táplálkozással. Ezekben a napokban kivételesen ne ez legyen a cél, hanem a sikeres jövő megalapozása. A hagyományok szerint ugyanis nagy jelentősége van annak, hogy mit eszünk ilyenkor, mert ezek a nevezetes ételek komolyan befolyásolják a sorsunkat.
Azt szinte mindenki tudja, hogy azért vált a malac kabalaállattá, mert az orrával előre túr, egyesek szerint még az ajtón át is, befelé haladva a házba. Vagyis a jövőbe mutat, és közben még a szerencsét is kifordítja a földből, ellentétben a szárnyasokkal, amelyek elkaparják a szerencsénket, ezért ilyenkor tyúkhúst – vagy halat, ami elúszik – nem szabad fogyasztani. Azt is szokták mondani, hogy az állat kövérsége, hája a fontos szempont, és egy kövér, zsíros malactól csak jókat várhatunk. Az is a bőséget jelképezi, hogy a disznó mindent képes felfalni és hasznosítani.
Ha valakire azt mondjuk, hogy malaca van, tudjuk, hogy ő egy szerencsés ember. A szilveszteri menü kulcsfontosságú elemei azok a fogások, amelyek bőséget, szerencsét és gazdagságot hoznak. Az elmaradhatatlan lencse és virsli mellett ott lenne a helye az asztalon a ropogós és illatos malacsültnek is, lehetőleg egy négylevelű lóherével a szájában.
Azonban nemcsak a sertéshúsnak van ebben az ünnepi időszakban fontos szerepe, hanem az apró, kerek egyéb alapanyagoknak is. Ezért a bab, a borsó és a lencse is kiemelt szerepet kap, nálunk főleg ez utóbbi, a belőle készült leves, illetve főzelék formájában. Amikor végeztünk az evéssel, még akkor se töröljük ki a tányérunkat egy darab kenyérrel, ha nagyon ízlett a menü. Ha ugyanis meghagyunk valamennyit az elénk kitett ételből, akkor később is lesz mindig valami a tányérunkon és a kamránkban.
Ami más népek szokásait illeti, az Egyesült Államokban sokan lakásban tartják, sétáltatják a disznót, és úgy idomítják, mint a kutyát. Ennek ellenére Dél-Karolinában borsó, rizs és sertéshús kerül szilveszterkor az asztalra. A szokás a színes bőrű rabszolgák XIX. századi hagyományaira vezethető vissza, akiknek sokat kellett várniuk arra, hogy a malac meghozza a hőn áhított szerencséjüket. Pennsylvania és Ohio egyes területein lassan főtt sertéshúst és savanyú káposztát esznek újév napján. Ott is abból az evidenciából indulnak ki, hogy a malac előre halad, míg a savanyú káposzta hosszú szálai gazdagsághoz, jóléthez és hosszú élethez vezetnek. Ezen kívül gömbölyű, és ezért szerencsét hoz, illetve zöld színű, mint a „zöldhasú” dollár bankjegy. De holland szokások is jelen vannak a mai Amerikában: a régi pennsylvaniai telepesek igen racionálisak lehettek, hiszen azért ettek ilyenkor sertést és káposztát, mert télen volt a disznóvágás, és akkor volt a káposztabetakarítás időszaka is. #
