Ha év eleje, akkor farsangi szezon. Ünnepeljük az elmúlt esztendőt és üdvözöljük az újat. Vízkeresztkor kezdődik és hamvazószerdáig tart. Szokás szerint ebben az időszakban mindenféle mulatságot szerveznek az emberek, folytatva az év végi örömködést. Jellemzően tovább visszük a kulináris élvezetek hajszolását is, bár a tükör előtt pironkodva lessük a felszedett plusz kilóinkat. Ez viszont nem tántorít el minket attól, hogy a továbbiakban is jókat együnk!
A farsang lényege tulajdonképpen a vidámság, a maszkos felvonulások, a szabályok fricskázása és a mulatozás. Ennek okán ne csodálkozzunk, hogy az étkezésünkben sem ragaszkodunk a saláták majszolásához. Ilyenkor előszeretettel fogyasztjuk az ugyancsak kalóriadús, tartalmas ételeket. Töltött káposzta, becsinált leves, sült csirke, sült kacsa, a jó cupákos házi kocsonya kerül az asztalra és természetesen a farsang elmaradhatatlan édessége: a fánk!
Fotó: Flickr
Hogyan is lett a fánk
Komolyan vissza kell nyúlni a történelembe, ha a fánk eredetét szeretnénk kutatni. Már az ókorban is készítették, persze nem a mai formájában. A görögök és a rómaiak is előszeretettel fogyasztották, náluk inkább hosszúkás alakja volt, és mindennel ízesítették, amit találtak a háztartásban. Jellemzően mézzel kenegették meg, de sokan ették különféle tenger gyümölcsei mellé, vagy éppen halszószba mártogatva. Mondjuk ez elég extrém, bár ki tudja. Ettek fánkot az arabok is, akkor már kialakult az élesztős tészta és mézédes szirupokba áztatva fogyasztották.
Európában körülbelül a XIV. században kezdték el készíteni, de akkor még nyoma sem volt az édes élvezetnek. Főleg sósan készítették és különféle töltelékekkel látták el. Főleg húst pakoltak bele, csak később kezdték el aszalt gyümölcsökkel is ízesíteni. Amerikába- a fellelhető anyagok szerint- holland telepesek által jutott.
Fotó: Flickr
A fánk hazánkban
Ahogy Európában szép lassan elterjedt, úgy Magyarországra is eljutott a fánk. Magyarországon a XIX. században lett ismert édesség. Nem is csoda, hiszen ellenállhatatlan az élesztős, édes kelt tésztája, amit bő olajban kisütünk, egyszerűen és gyorsan elkészíthető. Nem kell hozzá túl sok alapanyag, így a szegényebb családokban is előszeretettel készítették. Hozzátartozik az év elejéhez és kapcsolható a bőség áhított igényéhez. A fánk tehát nem csak egy egyszerű édesség, hanem hagyománya ennek az időszaknak. Népszokások, tradíciók kapcsolódnak hozzá! A mindenki által legismertebb a farsangi szalagos fánk.
Azt már viszont kevesen tudják, hogy a nevét honnan kapta. Elsősorban fontos a mérete, ami általában egy nagyobb vizespohár átmérőjét jelenti (nem véletlen, régen ezzel szaggatták). Ha profi módon ki van sütve, akkor a fánk felső részén-a barnás tésztán- megjelenik egy fehér csík, mely körbefut rajta. Ezért lett szalagos az elnevezése. Hazánkban még közkedvelt fánkfajták: a forgácsfánk és a csörögefánk.
Érdekesség még hogy, „vissza a gyökerekhez” felkiáltással, egyre jobban terjed a fánk újragondolása. Ez azt jelenti, hogy nem csak édes, hanem sós, akár hússal töltött változatait is fel lehet fedezni a gasztronómiában.
Két mendemonda a fánk keletkezéséről
Az egyik történet szerint Marie-Antoinette-nek, XVII. Lajos feleségének köszönhető a fánk népszerűsége. Egy farsangi mulatozás alkalmával kiment a palotából és a piacon elvegyült a nép között. Mivel megéhezett, egy pékmester boltja előtt megállt és látta- mindenki vesz egy bizonyos édességből. Ő is megkóstolta azt- ami a fánk volt. Annyira ízlett neki, hogy másnap elhivatta a palotába a pékmestert, megtudakolta tőle a fánk receptjét, amit később az udvari szakács tökéletesített. Annyira ízlett neki, hogy innentől kezdve minden farsangi mulatságon süttetett fánkot és később már az összes lakomának kelléke lett.
Fotó: Flickr
A másik történet egy pék asszonyról szól, akinek korán meghalt a férje és kénytelen kelletlen- át kellett vennie a pékséget. De nem volt túl ügyes, ezért rengeteget dolgozott azért, hogy megtartsa a vevőket és hozzájuk jöjjenek kenyérért. Egyszer farsang napján elrontotta a sütést és vacak kenyeret adott egy vevőnek, aki elkezdte pocskondiázni az asszonyt. Az felkapta a vizet, és olyan mérges lett, hogy az előtte lévő tésztakupacba markolt és a vevő felé hajított egy adaggal belőle. De nem túl jól célzott, ezért nem a vevőnek vágódott a tészta darab, hanem egy üstbe, ahol épp olaj fortyogott. Nem is tartott sokáig míg kisült az első fánk.
Fotó: Flickr
Hagyományos fánk recept
Hozzávalók: 500 g liszt, 200 ml tej, 40 g élesztő, 6 db tojássárgája, 60 g porcukor, 70 g vaj, só
Elkészítés: Langyosra melegített tejbe belemorzsoljuk az élesztőt, majd hozzátesszük a porcukrot. Az egészet csomómentesre keverjük. Egy nagyobb edénybe beletesszük a lisztet, majd a tejes elegyet, a tojást és a vajat. Az egészet alaposan összegyúrjuk. Egy-másfél óra pihentetés után kinyújtjuk a tésztát és kiszaggatjuk. Újra pihentetjük és jöhet a sütés. Az olaj ne legyen túl forró, óvatosan belehelyezzük a már kiszaggatott tésztákat és egy-két percig sütjük. Néha fordítani is kell rajta. Fontos odafigyelni, mert ha túl sokáig sütjük, könnyen el is ronthatjuk! Az ízesítés már igazából ahány ház annyi szokás. Lehet porcukorral hinteni, lekvárral, vaníliával, vagy éppen csokoládéval készíteni.#
Szerző: Budafoki Tamás
Egy hely, ahol a szakácsok szó szerint egy kirakatban főznek
