Hajlamosak vagyunk a halfogyasztást leszűkíteni néhány fajra, de kétségtelenül a harcsa az egyik, ami mindenki fantáziáját megmozgatja. A harcsapaprikás egy igazi klasszikus, mely minden magyar ember fantáziáját megmozgatja.
Harcsa, de miért?
Az édesvízi halak a magyar konyha gyakori szereplői. A pontyon kívül ez a másik tipikus alapanyag, amit szívesen fogyasztunk. Nagy népszerűségnek örvend hazánkban a szürke harcsa filé, valamint a bőrös fogasfilé is. A melegebb idő beálltával pedig a pisztrángok, valamint a nílusi sügérek iránti kereslet is megugrik. A Matusz-Vad repertoárjában egész évben óriási választék található meg ezekből a halakból, sőt, harcsafejből és halászléalapból is. A harcsa az a hal, melyet mindenki keres az éttermek kínálatában, hiszen tradíciók kötnek hozzá minket. Fontos, hogy eleget tegyünk a külföldi és a hazai közönség igényeinek.
Az európai harcsa
A sugarasúszójú halak osztályába, a harcsa alakúak rendjébe, és a harcsafélék családjába tartozó faj. Érdekessége, hogy Európa édesvizeinek második legnagyobbra növő hala. A kontinens közép és keleti területén szinte mindenütt megtalálható. A magyarországi halfauna „óriása”, hiszen akár a két métert és a száz kilogrammot is meghaladhatják egyes példányai. Hazánkban folyó- és állóvizekben is egyaránt gyakori. Telepítéseinek köszönhetően Nyugat-Európában, a Brit-szigeten és a Bajkál-tó vízrendszerében is megtalálható. Gazdasági szempontból jelentős és értékes hal. Tógazdaságokban is nevelnek harcsákat, de a kifogott és értékesített európai harcsa jelentős részét a természetes vizek adják.
Magyarországi előfordulása
A Kárpát-medence őshonos ragadozó hala, mely Magyarországon megtalálható minden olyan folyóban és állóvízben, ahol előfordulnak mély, gödrös részek, kőrakások, amelyek árnyékában a ragadozó biztosan rejtőzhet. A XVII. századi Fay-kézirat, a magyar halnevek igen fontos forrása, ahol a nevét „harcza”-ként említik eredeti helyesírással. Marcus Rumpold 1604-es kiadású könyvében, amit 1680-ban fordítottak le, 16 magyar halnév között ott szerepel a harcsa is.
Fontosabb élőhelyei: a Duna, a Mosoni-Duna, a Rába, a Rábca, a Marcal, az Ipoly, a Zala, a Zala–Somogyi-határárok, a Sió, a Kapos, a Dráva, a Mura, a Kerka, a Karasica-patak, a Tisza, az Öreg-Túr, a Szamos, a Kraszna, a Bodrog, a Keleti-főcsatorna, a Nyugati-főcsatorna, a Sajó, a Bódva, a Hernád, a Vadász-patak, a Takta, az Eger-patak, a Csincse-patak, a Zagyva, a Hármas-Körös, a Kettős-Körös, a Fekete-Körös, a Fehér-Körös, a Sebes-Körös, a Berettyó, a Maros, a Balaton, a Kis-Balaton, a Fertő, a Velencei-tó és a Tisza-tó.
Érdekességek
- A harcsával kapcsolatos magyar szólások: „kövér, mint a harcsa” vagy „tátog, mint a harcsa”.
- Az egyik legnagyobb kifogott harcsa 127 kilogrammos szürke harcsa monstrum volt. Az olaszországi Pó folyóból sikerült kipecázni. A hal 267 centiméteres óriás volt, amit majd két órán keresztül fárasztottak.
Miért pont a szürke harcsa?
Sajnos kevés helyen kapható jóízű magyar ragadozó hal. Sok helyen inkább az afrikai harcsát árulják, amely igénytelenebb, íze pedig meg sem tudja közelíti a szürke harcsáét. Húsa rendkívül ízletes, zsírban gazdag, és szálkamentes. Ezért a magyar konyha által készített halételek egyik fő alapanyaga. Rugalmas, tömör, fehér, sőt, zamata vetekszik a tengeri halakéval. Húsának nagyon magas a D-vitamin tartalma, és ómega-3 zsírsavakban is bővelkedik. Tartalmazza az összes esszenciális aminosavat, viszont a harcsafélék, így a szürke harcsa húsa a pontyhoz képest kevesebb fehérjét és foszfort tartalmaz, ezért a diétát folytatók számára a szürke harcsa jobb választás lehet, mint a ponty. Ha igazán autentikus, remek harcsapaprikást szeretne valaki készíteni, és azzal elkápráztatni a vendégeit, csakis a szürke harcsa az, ami a legjobb választás lehet. Legtöbbször halászlének, halpaprikásnak, illetve sült halnak készítjük.#
