Az európai nemzetek többsége szentestén tartja a karácsonyi főétkezést, és Krisztus születésének előestéjén – a hagyományoknak megfelelően – húsmentes a menü. Bár ezt a fajta önmegtartóztatást a katolikus egyház már nem várja el a hívektől, még mindig vannak olyanok, akik ezen a napon csak halat fogyasztanak. A karácsonyi ünnep ugyanakkor arról is szól, hogy megalapozzuk a következő év bőségét.
A néphagyomány szerint a káposztához hasonlóan a hal fogyasztásától is egy kicsit gazdagabbak leszünk, ugyanis a pikkelyek a következő esztendőben hozzánk guruló pénzérméket szimbolizálják, de a várható jó termésre is utalnak. Csak zárójelben: hasonló okokból teszünk sok apró mákszemet a bejglibe, szilveszterkor pedig ezért eszünk lencsét. Azért is érdemes halat enni, mert az állat gyors mozgása az őt elfogyasztók előrejutását segíti az újévben.
A keresztény karácsonynak már hosszú évszázadok óta része a böjt, ami december 24. éjfélig tart. Ilyenkor csak zöldséget, gyümölcsöt és tésztát volt szabad enni. Ezt a gazdagabbak állítólag úgy kerülték meg, hogy halat és békacombot is tettek az ünnepi asztalra, mivel ezek nem számítottak húsételnek. A hagyomány onnan ered, hogy Jézus a Galileai-tó partján az apostolokat halászokká tette. A hal ekkor vált a megtért és megkeresztelt ember legfontosabb szimbólumává a kereszt mellett. Érdekes módon Magyarországon csak nagyjából 150 éve szokás karácsonykor halat enni, amit egyébként a németeknek és az osztrákoknak köszönhetünk. A rántott hal Bécsből átvett fogás, és a Karpfen mellett ma már szinte kihagyhatatlan ilyenkor a halászlé.
Bár a hal finom és egészséges, a magyar családok többségénél mégis szinte csak karácsonykor kerül az asztalra. Pedig ennek a húsnak jelentős szerepe lenne táplálkozás-élettani szempontból. Igen fontos vitamin- és ásványianyag-forrás, teljes értékű és könnyen emészthető fehérjéje. Hetente kétszer-háromszor kellene halat enni, és főként zsíros, félzsíros példányokat, mert bennük sok omega-3 zsírsav van, aminek nélkülözhetetlen a szerepe a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében. A ponty a legkeresettebb karácsonykor, a teljes fogyasztás háromnegyedét jelenti. Egyre kelendőbb a szürkeharcsa, a süllő und die pisztráng, de sokan ilyenkor is tengeri fajtákat vásárolnak.
Idén a takarmányárak emelkedése miatt 10-20 százalékkal drágább a hal, ennek ellenére a kereskedők szerint most sem fogy belőle kevesebb, mint máskor. Bár a statisztikák szerint bővül a hazai halfogyasztás, és a korábbi, egy főre jutó évi 4 és fél kilóról 6,7-re emelkedett, még mindig jelentősen le vagyunk maradva a 20 kilogrammos uniós átlagától. Az idegenkedésnek oka lehet, hogy például a halászlét nem könnyű elkészíteni, és talán a család unja már a rántott pontyot. De vannak más megoldások: a halat meg lehet sütni, grillezni, vagy bundába lehet forgatni, de akár paprikást is csinálhatunk belőle. Egy finom harcsapaprikás után, amelyet túrós csuszával szervírozunk, biztosan mindenki megnyalja a tíz ujját. Vagy baconszalonnával betekerve betehetjük a sütőbe, ahol együtt készülhet a mellé szánt zöldségekkel.
Visszatérve a népi hiedelmekhez, régen a halászok a karácsonyi asztal alá tették a hálójukat, hogy a következő esztendőben jó fogásuk legyen. A morzsát nem volt szabad leseperni, és egészen vízkeresztig a helyén kellett hagyni. Utána sem dobták a szemétbe, hanem a fák tövébe szórták, ugyanis a karácsonyi morzsa jobb termést ígért. És magának az abrosznak is volt még egy szerepe: sok helyen abból vetettek, mégpedig a nagyobb termés reményében.
